Az előző postban egy NHL mérkőzéssel búcsúztam, illetve azzal is kezdtem, most pedig kis híján azzal is folytatom. Szinte hihetetlen, milyen ütemben röppen tova az idő, hiszen pontosan 1 hete léptem ki a Jobing.com aréna kapuján… Különösen aggasztó az idő múlása, ha az asztalon –képzeletben – tornyosuló tennivalók sokaságára nézek lelki szemeimmel. Tetézi csak az időhiányt, hogy a következő 10 nap bizony sok mindenről szólhat – az arizonai látnivalók széleskörű megismerésétől a vadonban vagy éppen az LA-i gettóban eltévedt, kétségbeesett ember viselkedéskultúrájának megismerésén keresztül a magyar-szlovák barátság elmélyítéséig -, kivéve a civilizáció épüléséhez való tevékeny hozzájárulást. Tovább után utitervek és kaktuszok!
Ígértem, hogy az itteni tapasztalatokról igyekszek beszámolni, elsősorban az építőjellegű dolgokat megragadva. Nos: soha, de soha ne rúgjunk bele egy kaktuszba, ugyanis a törzsfejlődés korai szakaszában megakadt és látszólag lomha élőlények roppant mód agresszívak tudnak lenni. Nevezetesen játszi könnyedséggel hatolnak át egy bőr Adidas focicsukán, hogy aztán tüskéikkel tövig beletörve alaposan megnehezítsék annak levételét a kéretlen szegecselésnek hála. Rosszabb, mint egy drótkerítésen fennakadni, de a látványhoz képest kevéssé fáj. Meglehetősen érdekes élmény kifele húzva a 2cm-s tüskét nézni, hogy ez még mind az ember lábában volt. A dolog érdekessége, hogy nem volt célom a kaktusszal kilőni a rövid felsőt – Henry-san meg pláne nem, az fájt volna igazán -, egyszerűen a szemem sarkából a félhomályban bokornak néztem, és sikeresen belehúztam a lábam, majd meglepetésemben korrigálva a mozdulaton a másikkal már telibe küldtem… Erről ennyit, megvolt a heti vészhelyzet, a cipőt 15 perc alatt leműtöttük…
Az eljövő 10 napban tiszteletét szedi lakhelyemen ZS mester és szüleim ifjabbik gyermeke, Ronny, így nem tehetünk mást, mint eme rendkívül rövid időtartamba belesűrítjük a nem kicsi kiterjedésű térség minden látnivalóját. Hálókocsink nem lévén ez elég komoly tervezést igényel, és mondhatnánk, hogy igencsak az ideális íven hasítunk majd, ami a checkpointok elérését illeti. Minden este más szállás – neten foglalva természetesen -, minden nap más látnivaló, minden nap egy halom megteendő kilométer. A kezdés holnap Phonixben lesz a nemzetközi reptéren, majd a hétvégére le is táborozunk a világ egyik legunalmasabb nagyvárosában. Fiatal állam még fiatalabb városáról lévén szó, nem fogjuk megtekinteni az egykori királyi palotát, sem a történelmi belvárost, sem az antik műemlékeket, ellenben jegyünk van a modern kori gladiátorjátékokra – Coyotes – Flyers és Suns – Pistons -, besétálunk a Colosseumba – University of Phoenix Stadium -, és meglovagoljuk a vidék szilaj paripáit – off-road túrára megyünk Hummerekkel és Rangerekkel! Mindezt tesszük DC és Fernando társaságában, hogy aztán vasárnap éjjel „haza” érjünk a hatalmas faluba, Tucsonba, ahol ZS kérésére berúgjuk a lengőajtót az egyik Steak House teraszáról belépve, kifosztjuk a helyi Best Buy-t és felmarkoljuk az ehetetlen kaják alapanyagait valamelyik remek supermarketban.
Az igazi ereszd el a hajam kedd hajnalban kezdődik, útitársaink Janka és Michael, szlovák kollégáim lesznek, felnyergelt paripánk pedig egy mindösszesen 537$-ért rendelkezésünkre bocsátott Dodge Charger (legalábbis ezért imádkozunk, mert lehet csak azonos kategóriába eső, lényegesen kevésbé impresszív Chevi Impalat kapunk, mint anno a nemzet Lalija, persze újabb kiadásban:) )
2.etap: 200km, Chinle – Kayenta: Canyon de Chelly, Monument Valley, avagy ahol John Vayne is lovagolt, mi ott szántjuk majd a port.
3.etap: 500km, Kayenta – Williams: Grand Canyon, Antalope Canyon, avagy a legnagyobb látnivaló, és az egyik legkülönlegesebb, bár ez utóbbit szinte senki nem is ismeri.
4.etap: 300km, Williams – Vegas: Hoover Dam, Vegas, avagy monumentalitás, csillogás és vak szerencse.
5.etap: 400km, Vegas – LA (Valencia): Six Flag Magic Mountain: ha még nem lennénk majd holt fáradtak, akkor itt a végén megválhatunk maradék belső szerveinktől, illetve azok tartalmától. Check the video!
6.etap: 2 nap LA, alakuló programmal
7.etap: 900km: LAX Terminál – Tucson: a király etap, a vegytiszta dögunalom, ráadásul sötétben. A reptéri könnyes búcsú után nyargalás hazáig az éjszakában…
A részletekkel majd jelentkezünk lehetőség szerint, elsősorban a Holiday Inn motel hálózat szolgáltatásaitól és fáradtságunktól függően!
(Ez a 3 szó megjegyzem elég jó volt, de a kaktusz kapóra jött, jöhet a következő:))
