Teljesen végletekig kimerítő 3 nap után megpihenve megpróbálok néhány értelmes gondolatfoszlányt zsinórra fűzni az ájulás előtt. 970 mérföldön, és nagyjából 500 képen vagyunk túl maroknyi csapatunkkal az ismerd meg Arizónát expedíció keretén belül, de lemaradásom akkora, hogy a kedves olvasó csak némi akkora fáziskéséssel értesülhet a történtekről, mintha Kolumbusz vinné a palack postát. A rally első etapja előtt tehát jöjjön a „shakedown” hétvége története, azaz korong, labda, por és guruló gyep Phoenixben.
Utazásaink körülményeit nem részletezném, bár külön történet lenne szociológiai értelemben. Legyen elég annyi, hogy két honfitársam elé a reptérre 4-en mentünk fel Tucsonból egy 5 fős kis Hyunday-al... Hotel is volt 4 főre, és jegyek is ugyanennyire. Fernando azonban első este felszedett egy kalandvágyó ápolónőt, aki mellsleg a honvédés terén tevékenykedik és Afganisztán után 6 hét múlva Irakba tart (Playbook: The Spanish Macho). Ezzel megoldódott a szállás kérdés, és az autózás is, mert a haza utat is önállóan szervezte. Erre nem is vesztegetnék több szót.
Szombat reggel: Cardinals stadion túra. Rajtunk kívül 3 alabamai hölgy vett részt rajta, így családias légkörben barangolhattunk a gigantikus épületben az öltözőktől a díszpáholyig. A hétvégén nem lévén meccs, a gyep kint napozott a komplexum mellett, míg bent síri csönd honolt. Lenyűgöző látvány volt, és lelkes az idegenvezetés, minden részletre kiterjedő.
A nap fő atrakciója az esti NHL meccs volt, ahova már a frissen várolt díszegyenruhában, azaz Flyers-es pólóban és sapiban érkezhettem. Óriási szerencse, hogy éppen ezen a hétvégén kedvenc csapatom látogatott a városba... Azt hiszem, roppant szerencsés vagyok. A stadion jóval telítettebb volt, és sokan voltak a jótékonysági adományokat – gyermekjólét, veteránok vagy mi – gyűjtő, számunkra értelmezhetetlen 50/50-es táblákkal mászkáló aktivisták is.
A mérkőzés szenzációs volt! Noha csak 3-1 lett, és az utolsó találat üres kapusra nem esett – magyarázat lejjebb -, a csapatok nagyon pörögtek, élen a két hálóőrrel. A Philly uralta a meccset, de egy szerencsés góllal – még a második assistot is Phillys jegyezte volna – a hazaiak szereztek vezetést. Ezt Hartnell brilliáns találattal egalizálta. Egy kiugratás után egyedül találta magát a Phoenix térfelén, háttal a kapunak a kék vonalon. Félig spárgában sikerült úgy megpördülnie, hogy a lest elkerülje, majd kicsit maga alól bődületes nagy gólt akasztott félmagasan, noha egyedül vihette volna a remekül védő Bryzgalovra. Lehet éppen ezt akarta elkerülni...
A harmadik harmadban meglepetésre már a Phoenix dominált, és eléggé vitatott körülmények közt – a korongot kézzel lekapta a védő a kék vonalon innen és túl, a két vonalbíró egymásra várt, majd végül nem kis hezitálás után továbbot intettek, de addigra a korong már a léc alatt táncolt egy bődületes lövés folyományaként – megszerezte a vezetést is. Ronny révén egy remekbe szabott fotó is készült az esetről: azt hiszem erre mondják, hogy telitalálat! :) By the way: mint a képről is kiderül, a harmadik harmadot az alsó szektorokba lógva töltöttük, és be kell valjam, innen más dimenzió a játék. Félelmetes a sebesség és a könnyedség. Nem is ragozom, csak linkelek egy saját videót.
Másnap délelőtt egy szenzációs offroad túrán vettünk részt, ahol is egy Polaris Ranger típusú krossz-szörnyet ugráltathattunk árkon bokron át a túrevezetők kocsiját követve. Mike, a szervező hihetetlen jó arc volt, a gép vezetése pedig hatalmas élmény. Két és fél óra túra végig remek hangulatban, vízmosásokon és meredek falakon föl és le. Nem akarok olyan lenni, mint a nyugati rokonok, és nem írnám le, hogy ha erre jártok, ugorjatok be, mert még a végén verbálisan megkérdőjeleznék többen felmenőim foglalkozását, de ha valaki véletlenül Phoenix környékén nyaral, akkor ki ne hagyja az AZ Hummer Tours szolgáltatásait /100$ fejenként/.
Kalandos autózás és pláza látogatás után – jó-jó, szégyelljük magunkat, de egyszerűen muszáj volt venni pár dolgot és hihetetlen leárazások vannak, csak meg kell találni mit hol – jött az esti program: NBA! Ismét a stadion tetején foglaltunk helyet, de egy kosárpálya méreteiből adódóan ez nem volt közel sem olyan távol, mint a korábbi két major sport esetében. Ellenben a függőleges szemszög következtében kialakuló látószög alaposan levon abból az élvezeti értékből, melyet a fekete srácok 120 kilóinak 240 fontjainak légies emelkedése okozna. Ehhez még hozzátett a Detroit szánalmas és Nash brilliáns produkciója, melynek hatására közte 30 fölött lett a vége. A Phoenix 120 fölé siklott, a vége heveny alázásba csapott át. Nash brilliánsan játszott, remek passzokat osztott ki, de rajta kívül a mezőny tetemes hányada sokkal inkább egyéni sporttá degradálta a kosárlabda tudományát. Egy remek fotó itt is Ronny keze munkáját dícséri.
Estére maradt a lélekrombolóan unalmas hazaút Tucsonba a már unalomig ismert remek sztrádán,de egy élményekben gazdag hétvégét zártunk, melynek félálomban született beszámolója közel sem méltó megörökítéséhez. Mindenesetre jöhet az újabb 3 szó, a Grand Canyonnal kapcsoaltos kérdésekre pedig a mai nap élményei kapcsán egyszer csak megszülető postban válaszolok, Vegast pedig holnap térképezzük fel. Ami késik nem múlik...
