Egy elképesztően izgalmas, érdekes, pihentető és szórakoztató hazaút után immár szűkebb hazánkból szól a következő post, mielőtt a látogatottság még az MSZP népszerűségéhez mérhető mozgásokba kezdene. Ennek alkalmából szakítunk a hagyományos rock bevezetővel és ezúttal Lil’ Jon és Twista illusztrálja, hogy igazából van létjogosultsága a rapnek is, valamint hogy igenis ki lehet mondani 10 szót 1 másodperc alatt. Avagy ha nem rock, akkor rap!:) Na jó, gitár valahol van a háttérben. A képen egy az Everglades tavai melletti farm kapujának bejárati oszlopa látható, ahol a természet roppant frappáns módon dekorálta az objektumot, egyszersmind nyomatékosította a „kívül tágasabb” feliratot. A madárkák meglehetős békével tűrték a 2 méterre való megközelítést is.

A rövid egyveleg után zene és floridai beszámoló a továbbra kattintva! "Let's gooo! If you want some come  get some!"

A Kennedy Space Centerrel kapcsolatos áradozáson, meghatottságon, elérzékenyülésen és hősies szózatokon már túl vagyunk, így most csak a tényleges létesítményről lesz szó. Először azonban pár gondolat Orlandoról és magáról Floridáról. Ha az USA-t egyetlen várossá zsugorítjuk gondolatban, amelyben mondjuk New York az üzleti negyed, LA a külváros bevándorlókkal, California a strand, Baltimore a kikötő, akkor Florida és Orlando a vidámpark. Gyakorlatilag az egész város Disneyland számtalan parkjából – ugyanis nem csak 1 kompexum van -, a konkurens Universal létesítményéből, a Seaworld-ből és az ezekre épülő kiszolgáló létesítményekből áll. Hotelek, vendéglők, bevásárlóközpontok. Az expedia.com foglalási rendszere egészen remek és kényelmes, gyakorlatilag Tucsonban megkaptam a reptéren a jegyeket, Orlandoban a parkolóban átvehettem az autót, amivel mehettem a hotelba. Kis szépséghiba, hogy a hotel nem éppen olyan volt, amit magamtól választottam volna – fizetős net, nincs étterem, nincs reggeli -, de ez legyen a legkevesebb (ismét kiderült, több emberrel jobb menni, egymagam egy 2x dupla ágyas szobát foglaltam el).

Első nap az ATX – Astronaut Training Xperience – volt a program, ami a KSC-től 2 mérföldre került megrendezésre az Astronaut Hall of Fame múzeum mellett. Ez mintegy 45 mérföldre van Orlandotól, és természetesen az egész út nyílegyenes, és meglepő módon útdíj köteles (összesen 4,5$). Gyakorlatilag egy hangár volt berendezve. Ki lehetett próbálni a filmek jól ismert kellékét, a még Mercury program során használt pörgő-forgó széket. Nos, a 60 másodperc még éppen a tűréshatár, sokkal többet épp gyomorral nehéz megúszni. Annak idején volt, aki 15 percet bírt benne. Ezen felül ki lehetett próbálni a leszállás szimulátorokat, robotkarok irányítását, és a végén a csoportból egy alkalmi legénységet is létrehoztak, és a beállított élethű űrrepülő modellben és berendezett parancsnoki hídon egy kiosztott forgatókönyv alapján egy küldetést szimulálhattunk 7-8-an 1 órában. Egyedi élmény. Pláne hogy mint tudjuk, mindenki űrhajós akar lenni élete egy rövid szakaszában:) A végére maradt egy űrhajós prezentációja saját élményeiről, ami szintén egészen különleges, máshol nehezen elérhető program.

Másnap következett az egész napos túra, ami Orlandoból indult, és a hotelnél markolták fel az embereket hozzá szerte a városban egy elég komoly méretű busszal. Ezzel már átjutottunk a szigetre vezető hídon, és befutottunk a Visitor Complexbe dobogó szívvel – mármint az általánosnál hevesebben dobogóval, nem ütnek ki a portán. Gyönyörű kivitelezés, végig szóló magasztos, filmekből jól ismert űrhajós zene, számtalan épület, fotó, filmeket játszó monitor. Az IMAX moziban a holdraszállás története és a nemzetközi űrállomás bemutatása látható 2x40 percben Tom Hanks és Tom Cruise narrálásában és 3D-ben. Kicsit arrébb a rakétaparkban original példányok vannak felhúzva és kiállítva, kivéve a legendás SATURN V-t, amely egy külön épületet kapott a park területén. Kiemelendő az eredeti összekötő híd, ami az Apollo 11 kabinját és a szerelőállványt kötötte össze, ergo ezen sétált végig annak idején Armstrong…

Nagy attrakció még a Shuttle Launch Experience, ami meglehetősen komoly szimulációja a kilövésnek egy mindenfele pörgő, forgó, függőlegesbe álló nézőtérrel és kivetítővel, hangokkal, kinyíló tetővel. Nem sajnálták a pénzt a létesítményre.

Természetesen lépten nyomon előkerülnek az áldozatok is. Különösen a Challenger, a Columbia és az Apollo 1 tragikusan elhalálozott legénysége, de a tesztpilóták is. Az ő tiszteletükre áll az emlékmű a célra kialakított mesterséges tó közepén.

 

Az igazi élmény azonban a fentieken felül a buszos túra, effektíve a működő komplexum szívébe. Mivel ez egy működő, lényegében minősítését tekintve katonai bázis, így meglehetősen szigorú körülmények közt, és megfelelően távolról lehet csak megtekinteni az épületeket. A kilövőállások azonban tekintélyes messzeségben is lenyűgözőek, nem beszélve a lánctalpas hordozó platformról. Az előírások annyira szigorúak, hogy az emblematikus Vehicle Assembly Buildingbe - a világ legnagyobb zászlójával a falán- még a személyzet minden tagja sem mehet be, csak az ott dolgozók. Az idegenvezetős, sztorizgatós túra végén a Saturn múzeum a végállomás, ahol egy lefektetett, pontosabban fellógatott rakéta található fokozatonként szétszerelve. Ezen felül az eredeti Apollo 14 kabin, a holdautó másolata, Jim Lowell eredeti szkafandere az Apollo 13-ból és megannyi ereklye. A belépő két napra érvényes, és ha az ember tényleg mindent végig is akar járni, akkor ez szükséges is. Éppen emiatt tértem vissza két napra rá a hazarepülés előtt.

A maradék és köztes 1 nap két egyéb programmal telt. Reggel az Airboat Ride-ra került sor, ami a Miami Vice főcíméből ismert propelleres csónakkal való mocsárszelést takarja. Apró probléma volt, hogy január 4-én, hétköznap, reggel 9-kor nem olyan nagy a tolongás, és bizony 2 ember alatt nem indul hajó. Alig 1,5 órát várakoztam egy betérő diákcsoport megváltó megjelenéséig, miközben többször eszembe jutott a klasszikus:

 

A nap nem a féktelen hatékonyság jegyében telt, ugyanis a fél órás egyébiránt gyönyörű hajózás után 3 órát vártam a következő állomáson, az indy-car racing experience-ért. De ez is bőven megérte azt a 1,5 perc élményt! Na de ne szaladjunk ennyire előre, vissza a csónakba:

 

A video talán nem annyira mutatja, de madarak tömkelege suhant el, vagy horgászott mellettünk. A fő attrakció a fa tetején méltóságteljesen a vizet pásztázó fehérfejű sas volt! Ezzel még egy dolog ki lett pipálva az amit látni szeretnél életemben listán.

 

A kétüléses indy-car ára elég borsos, 130$. Főleg ha órabérré váltjuk át, mert akkor jó 4000$-re is kijön a szervezőknek, de ahogy mondani szokták: az élmény megfizethetetlen. Nem is az egyenesben elért 250 km/h a durva, bár a földtől 1 inchre, szélvédő nélkül az arcba kapott légárammal ez kb. kétszer annyinak érződik, mint a valóságban, hanem az ovál kanyarba fékezés nélkül való bezuhanás. Az ember nem hiszi el, hogy az autó az íven maradhat. Feje nem is akar a nyakán… Döbbenetes élmény. 3 kör az egész, de igazság szerint 5 után magabiztosan hányná tele az egyszerű halandó a sisakot, mert a gyomor tartalomra is hat a centrifuga az ovál ívein.

 

Összességében remek 4 nap volt, még úgy is, hogy az igazi nagy, ismert felhozatalból nem is szemezgettem, azaz nem váltottam belépőket a monumentális vidámparkokba, vagy a télen kicsit kevésbé élvezetes Seaworldbe. Orlandóban hézagmentesen el lehet tölteni 2 hetet is akár, ha bírjuk pénzzel. De Florida amúgy is relatíve kellemes hely benyomását tette, főleg a Coco Beach-i villasor, mellyel zárnám ezt a „dióhéjas” kivonatot:

 

Címkék: florida kennedy space center indy car everglades

A bejegyzés trackback címe:

http://arizona.blog.hu/api/trackback/id/tr191682170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Colorado 2010.02.06. 23:14:34

Én szinte pontosan egy éve voltam itt, azóta is lusta voltam irni róla a saját blogomon... Lehet h. csak ennek a bejegyzésnek a linkjét kellene odamásolnom! :)