Pirkadattól alkonyatig...

 2010.01.30. 16:16

Az elmúlt 100 évet gyakorta emlegetjük a tudomány és technika 100 éveként. Ha belegondolunk, hogy ma már az információ minden csírája másodpercek alatt jut el lakásunkba; hogy egy egyetemet már szinte nem lehet elvégezni egy laptop nélkül, de Internet kapcsolat nélkül egészen biztosan nem; hogy ember alkotta szerkezetek pásztázzák az óceánok mélyét és a Naprendszer peremvidékét is; hogy korábban milliók életét követelő kórokozók kerültek a kihalt fajok listájára; hogy a Föld bármely pontjára eljuthatunk 1-2 napon belül; hogy a Tomahawk rakéták még tiszteletkört is tesznek a lakótömbök körül, mielőtt becsapódnának; hogy néhány deka uránnal komplett városokat láthatunk el energiával, akkor aligha kételkedünk ebben.

De vajon tényleg igaz, hogy az emberiséget a tudásvágy és a tenni akarás eszméje hajtotta előre ebben a száz esztendőben? Napjainkban sajnos egyre inkább azt kell lássuk, hogy nem, és ha volt is néhány üdvözítő időszak, amikor látszólag a racionalitás hajnalsugara felderengett a pirkadó horizonton, manapság ismét az alkonyat árnyai vetülnek a kutatóintézetekre, egyetemekre világszerte.

A fő motiváló erő ugyanis minden alkalommal a dicsőség, a kapzsiság, vagy valamilyen katonai cél voltak. Ha két aranykort kellene kiragadni az említett időszakból, akkor azok feltétlen a II. Világháború és a 60-as évek Űrversenye lenne. Mielőtt megbotránkoznánk a fenti mondaton, sietve le kell szögezzük, hogy a II. Világháborúnál sötétebb időszaka nem volt az emberiségnek, de ha egy pillanatra magunk mögött hagyjuk a csatamezők halálsikolyait és a térdig érő vér folyamokat képzeletben a hátországok biztonságos gyárai felé szárnyalva, akkor valami egészen mást látunk. A napjainkban mindennapi életünk részeit képező technikai vívmányok jelentős részének gyökerei a milliók életét követelő 6 éves vérfürdőig nyúlik vissza… A teljesség igénye nélkül:

  • Közlekedés: a logisztikai kérdések megoldására szolgáló gépjárművek kifejlesztése, különös tekintettel a repülőgépipar elképesztő fejlődésére és elterjedésére
  • Kommunikáció: telekommunikáció, navigáció, távirányítás, stb.
  • Orvostudomány: sebészeti beavatkozások fejlődése, gyógyszerek kifejlesztése – különösen érdekes a náci birodalom borzalmas kísérleteinek tudományra gyakorolt hatása, de ez mélyebb elemzést és szinte külön könyveket igényelne…
  • Gépgyártás fejlődése

Létrejöhetett volna mindez a hihetetlen fejlődés boldog békeidőben? Még a legelvakultabb idealisták is alighanem rögtön érzik: sajnos teljességgel kizárt. A katonai célok, a háborúban állás, a közvetlen vészhelyzet miként az emberi szervezet teljesítőképességét, úgy a kormányok és országok teherbírását is megsokszorozza. Hasonló szituáció állt elő Kennedy korábban már idézett beszédét követően is. A XX. század második felét alapvetően meghatározta a hidegháború rivalizálással teli légköre. Az Apollo programra a költségvetés igen jelentős hányadát beáldozó szenátust aligha érdekelte, hogy milyen nagyszerű berendezések kifejlesztését igényli a Holdra szállás, amelyek később milyen hasznosak lesznek… Nyilván nem foglalkoztatta őket az űrkutatás szempontjából fontos, Holdon járásból származó tudományos eredmények sem – amint az a program végének a „győzelem” utáni megkurtítása jól jelez is -, pusztán a Szovjetunió legyőzése és esztelen költekezésbe verése lebegett szemük előtt.

Mindezek a jelenségek, motivációk természetesen teljességgel érthetőek. Mint ahogy az is, hogy szükség esetén jelentős tartalékok mozgósíthatóak a kívánt célok elérésére. Jómagam szentül hiszem, hogy az emberiség bármire képes, ha megfelelő társadalmi és anyagi támogatás áll rendelkezésre az adott feladat elvégzésére… Ez azonban napjainkban koránt sincs így.

Az alapkutatás ugyanis nem közvetlen profitot termelő terület. A megfigyelt jelenségek, felismert folyamatok, napvilágot látó összefüggések sokszor csak 10-20 vagy még több év múlva kamatoznak. Ez a mai világban már megengedhetetlennek látszó luxus… Az eredmény azonnal kell, a terméket egyből el kell adni, a profitot rögtön realizálni kell. Kanyarodjunk vissza egy pillanatra az Apollo programhoz. A felhasznált technika később rengeteg eszköz alapját szolgáltatta: számítástechnikai fejlesztések, máshol felhasznált ötvözetek, kerámiák, tűzálló ruhák, navigációs eszközök, műholdas technikák fejlesztése, stb. A Holdra szállás dicső pillanata a széles közönségnek, a politikusoknak szólt, az emberiség szempontjából az odavezető út volt az igazán lényeges. Napjainkban egyből a finish számít, az utat a legtöbb befektető szeretné kihagyni.  Jó példa erre a napokban kiszivárgott hír, mely szerint Obama adminisztrációja felfüggeszti a pár éve oly nagy hírveréssel beharangozott új Hold programot.

A tervek között szerepel még a nemzetközi űrállomás élettartamának kitolása legalább 2020-ig, magáncégek támogatása a kereskedelmi célú űrutazásokra épülő üzlet felvirágoztatásáért, a távolabbi jövőben pedig a Holdra való visszatérés helyett az aszteroida-öv, és a Naprendszer belső bolygóinak meglátogatása. „Semmi szükségünk nincs arra, hogy visszatérjünk a Holdra” – idéz [5] a Los Angeles Times egy névtelen fehér házi tisztviselőt az indokokról.

A Holdra nem, de távolabb igen. Mintha a 15. században a nagy felfedezések korában Magellán indult volna útra először anélkül, hogy valaki valaha látta volna előtte akár a Jóreménység-fokot. Napjaink igazi szimbóluma ez a gondolat… A kereskedelmi célú utazás felvirágoztatásáról pedig ne is beszéljünk…

De ne ragadjunk le csak az űrprogramnál. Még mostohább az orvostudományok kérdése, ahol lépten-nyomon kreált etikai problémákba, és szűklátókörűségbe kell ütköznie a terület úttörőinek. Ezek egy része szinte középkori ideológiák miatt áll fenn: például a Pápa, az egyház vagy éppen vallásos szavazóbázisa okán kikelő George Bush szónoklatai a géntechnika és őssejt kutatás ellen. Óhatatlanul merül fel bennem a kérdés minduntalan, hogy melyikük utasítaná el családtagja betegsége esetén az Alzheimer-kór fenti technikákkal esetleg elérhető gyógymódját…

A pénz és források meg nem léte mellett – Magyarországon szinte fű alatt, különösebb felháborodás kiváltása nélkül vágták meg 90%-al a K+F-re szánt összeget, de ez majd egy külön postért kiált - azonban a közvélemény támogatásának hiánya is komoly nyomást jelent… Ebben igen jelentős a média szerepe, mely szinte csak lábjegyzetként, vagy ironikus, nevetséges formában számol be a cseppet sem legrelevánsabb, de valamiért vicces, vagy kiforgatva tálalt eredményekről.

Több forrás áll rendelkezésünkre, mint valaha, és jobbak a technikai feltételek is. Ha valaki 5 évre álomba szenderülne, szinte már más világban ébredne (emlékezzünk csak vissza, hogy 10 éve még kuriózum volt az asztali gép és az Internet is…). Igen komoly területeken szinte csak az anyagi támogatásokért való harc hátráltatja a tudósokat a komoly áttörés elérésben. Mégis, ironikus módon a tudomány és technika eredményei által kezdetben felragyogni látszó, majd később instant sztárokból álló, és pillanatok alatti meggazdagodás vágyával átitatottá váló kapzsi világunk megfeledkezik a létének alapjairól, és szép lassan a sötét alkony felé fordítja fejét…

 

Címkék: k f

A bejegyzés trackback címe:

http://arizona.blog.hu/api/trackback/id/tr431715039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

szucs3 2010.02.05. 16:05:11

"Az eredmény azonnal kell, a terméket egyből el kell adni, a profitot rögtön realizálni kell."

"és pillanatok alatti meggazdagodás vágyával átitatottá váló kapzsi világunk megfeledkezik a létének alapjairól, és szép lassan a sötét alkony felé fordítja fejét…"

ezeket nap, mint nap tapasztalom. nagy igazság van benne. a minőségi munka rovására megy a mennyiségi kényszer.
grat! jó írás.