„Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl, S minden míve tünő szárnya körül lebeg!

… mi pedig mielőtt minden tényleg ellebegne a ködös homályba, megpróbáljuk összefoglalni az azóta sikeresen megtett/átvészelt/túlélt/megélt rally élményeit, természetesen sok képpel, videoval és szakaszonként. Hellyel-közzel igyekszek választ adni a Stoney Hill Billy által komment formájában feltett kérdésekre is, miközben próbálok az új billentyűzeten a magyar ellenőrzés nélkül minél kevesebb betűt elütni. Mindezalatt a nap fő eseményének eredményeként azon mérgelődök, hogy szeretett gárdáim a labdarúgás legszentebb ünnepén hamar egymás útjába kerülnek, míg a csigazabálók nem elég, hogy taknyon csúsztak ki a VB-re (azt is kézenállva), de még a csoportot is bemákolták. Tovább után óriási retro sláger a nap zenéjként, vörös sziklák, még vörösebb tájkép és 960 áthidalt kilométer!

Természetesen, mint minden rally, ez is a jármű átvételével kezdődött. Pontosabban a jármű kiválasztásával. A fémparipát már jó hónappal ezelőtt lefoglaltuk, és ha már igazi Mustang nem jöhetett szóba 5 személlyel (Ronny, Zsoca, a szlovák különítmény: Janka és Michael, valamint jómagam) – és szűkös pénztárcával - próbáltunk egy hasonlóan vadóc Chargert beszerezni. A választott cég a megbízható Enterprise volt. Egyes számú észrevétel: csak kategóriát választhatsz, konkrét járművet nem, mert éppen azt adják, ami van. Mi egy „full size” kategóriás jószágra tartottunk igényt, hiszen 5-en voltunk nem kevés munícióval megrakodva.

Miután ingyen felszedtek minket a lakáson, a helyszínen elintéztük a papírokat  jött is a halk „lepődés”: konkrétan egy kombi Chevrolet-et állítottak elénk. Nos az autó kisebb volt mint kombi, különös tekintettel a hátul ülők kényelmi helyzete terén mutatkozó hiányosságokra, így a kedves ügyintézővel némiképp elkámpicsorodva közöltük, hogy mi bizony valami mást reméltünk (természetesen a Chargert, de az már nem volt téma). Némi adatbázis-buhera után fellelt egy Mazda 6-ost a reptéri bázison, de bizonytalankodtunk, így az éppen leparkoló Nissanra pillantva jött a kérdés: a Mazda ekkora kb.? A válasz az volt, hogy nagyjából, de igazából ezt is elvihetjük, most jött meg. Így történt, hogy hű és meggyötört társunk egy 2.5-ös Nissan Altima lett, ami méreteiben valahol egy kamion és a USS Nimitz közt helyezkedik el, ámde étvágya csekély. 8 napra 537$-t kóstált + a benzin /nem csigázva a kedélyeket megosztom: 2170 mérföld alatt agyon terhelve, városban, földúton, mindenen át 220$-ba került/. Fontos megjegyezni, hogy minden a bérlő személyén túlmutató plussz sofőr napi 10$-t kóstál, 25 év alatt pedig ismét napi 10$ adódik rá a díjra. Az autó árának fele a biztosítás, melyet nem lévén US biztosításunk, kénytelenek vagyunk kötni (ideát nem az autó, hanem az autótól fügetlenül a vezető van biztosítva). Amennyiben valakinek van ilyenje, nagyjából feleződik az ár. Nem megoldás azonban más nevére kivenni, mert ha bármi történik, az illetőnek jelen kell lennie… Kiskapuk ezzel bezárva, autó kivéve.

Pontosabban majdnem, mert a kiskapuk mellett az elektromos zár is rázárt, miközben a lelkes kiszolgáló még gyorsan lemosta a gépet. Kulcs bent, mi kint. Újabb 1 óra, amíg a szakavatott szaki, ki sietve érkezett nagy nehezen kinyitotta… legalább biztonságos, konstatáltuk, valamint a kulcsot azonnal kvázi belevarrtam a ruhámba…

Az út az unalomig ismert és amúgy is unalmas 6 sávos Tucson-Phoenix rendőrparadicsommal kezdődött másnap hajnalban, miután némi legózás után felleltük az egyetlen lehetséges megoldást az elképesztően nagy csomagtartó hézagmentes kitöltésére. Phoenix után még egy jó 100 mérföld volt hátra az első látványosságig, Sedona városáig.

Sedona – mint oly sok hely Arizonában – nagy szikláiról híres. Lélegzetelállító, hatalmas vörös tornyok merednek a város fölé, ahol minden egyéb is vörösben úszik: a házak, a kő a házak között, stb. Rengeteg túrista érkezik ide az év frekventáltabb időszakában, de az év késő novemberi szakaszában sem panaszkodhattunk magányérzetre. Túrázásokkal napokat el lehet itt tölteni, de néhány óra alatt végigautózva is gyönyörű a látvány (illusztrációk mind sajátok).

3-4 óra sziklákra és/vagy sziklák közt való mászkálás után kerekedtünk fel Flagstaff felé. Útközben komoly szerpentinek eredményeként egyenesen fenyők közé jutottunk, és megállva a hegytetőn elég magasról nézhettünk vissza a völgybe. Flagstaffban elfogyasztottuk a világtörténelem egyezményesen 5-0 arányban megszavazva legrosszabb KFC ebédjét, majd újabb 50 mérföld után a szó legszorosabb értelmében a semmi közepén (lásd a semmihez legközelebi témájú képet) megpihentünk a Föld egyik legnagyobb meteor kráterénél. Senkit ne tévesszen meg a foto, a kráter alja mintegy 200 méter mélyen van, a túloldal pedig 1,3 kilomnéterre. A tetején pedig rettenet hideg van este fele a metsző szélnek hála.

Kitérőnk után még volt egy jó 3-400 kilométer, amikoris az autóban 4-en is álomba szenderültek, így tényleg úgy éreztem, hogy „I am riding alone”. (A teljességhez hozzá tartozik, hogy egy ezredmásodpercre az éppen 4 alvó személyben én is szerepeltem, de ekkor szerencsére az anyósülésen éberen őrködő Michael volt résen.) Az arizonai utakon a főellenfél nem a forgalom, vagy a pálya technikás mivolta, hanem az unalom, a monotónia és a sötétség. Erre jobb, ha mindenki felkészül, aki kormánykereket ragad az USA-ban.

Az esti szállás már Chinle városában várt minket. Minden éjjelre előre foglaltunk helyet, de utóbb kiderült, ez teljesen fölösleges: az egész út során szinte minden üres volt, még hálaadás utáni hétvégi szünet idején is. Jómagam a Holiday Inn-t preferálom, mert áraikhoz képest kiváló, kényelmes, és mindenhol van, továbbá remek a netes felület, ahol minden elintézhető. 5 főnek egy szoba 90-110$/éj, azaz fejenként egy elég jutányos összegre jön ki. Hátulütő, hogy 3 főre is ugyanez a szoba kerül kiadásra, értelemszerűen kevesebb felé osztva az árat. 1 vagy 2 embernek nagyjából 60-70$-os szoba dukál helytől függően. Következtetés: fejenként legfeljebb 30-35$/éjből  meg lehet lenni.

Legközelebb hű Nissanunk John Wayne nyomdokain vágtat araszol Monument Valley-ban.

 

Címkék: arizona szlovák sedona phoenix la túra ronny & zs

A bejegyzés trackback címe:

https://arizona.blog.hu/api/trackback/id/tr811575226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Stoney Hill Billy 2009.12.07. 09:38:38

Köszi, alig várom a folytatást
süti beállítások módosítása