Elérkeztünk a hétvége utolsó felvonásához, ami igencsak időszerű, lévén ma éjszaka megkezdődik az erre a hétre kirendelt csütörtök-vasárnap felvonás, 5 órával az este kezdete előtt természetesen még teljesen ismeretlen programmal. A pénteki cowboy party és a szombai mérkőzés után már igencsak megcsappant életerővel rendelkeztünk, így a folytatás is ennek megfelelően alakult. Tovább után az eddigi legszörnyűbb partyról, Guitar Hero-rol és Maddenről!
A nap zenéje az alábbi Kiss nóta, a végén majd kiderül miért:
A mérkőzés után hazavittük Fernandoékat, majd folytattuk is az utat némi öltözködés után, ugyanis a mérkőzés során F&P megismerkedett néhány leányzóval, akik meginvitálták őket, ezzel automatikusan minket is az apartmanjukba. Nos, itt olyan élményben volt részünk, amiben eddig nem igen… Itt kiderült, hogy bizony tényleg vannak kemény helyek is a városban, és nem minden apartman komplexum csillog-villog mint a miénk, valamint nem mindenhol központi kérdés a fegyelem… Nálunk két biciklis biztonsági őr felügyel éjjelenként is a közbiztonságra. Egy idősebb félig spanyol úr, és kopasz, kicsit nagyobb darab fiatal társa. Olyannyira barátságosak, hogy pár napja éppen tőlük kértünk útbaigazítást, hogy vajon van-e valamelyik blokkban valami megmozdulás. Az idősebb tájékoztatott minket, majd megkérdezte nevünket, adott némi infot. Meg is lepődtünk, hogy mindenről tud. DC megkérdezte, hogy lehet, hogy mindenkit ismernek? Mire az öreg fiatalabb társához fordult és csak annyit mondott: mondd meg nekik!
„- Because he is the MAN!!”
Uticélunknál, a Seasons Apartment komplexumában ilyen tevékenységnek nyoma nem volt. Konkrétan a 2 elég punkosan kinéző őr az udvaron ténfergett és füle botját sem mozdította a látottak hatására. A képen a hely kulturált állapotban látható. Ezen az éjjelen minden teraszon emberek lógtak, kb. minden ablakból zene bömbölt, a földön üvegcserepek, kiömlött pia, papírpoharak, sörös dobozok szerteszéjjel, a levegőben gyakorlottabb társaim szerint átható fű szag. A lépcsőházban már némi vér is volt, alighanem szoros kapcsolatban az üvegcserepekkel. Magában a lakásban már eléggé afterparty hangulat volt, ugyanis 1-re értünk oda, lévén a meccs 22-ig tartott. Ennek látható jeleként elképesztő felfordulás uralkodott az amúgy hatalmas szobában. Egy nagyobb darab srác több helyen kötözött friss sebekkel matt részegen csevegett a kanapén, nem kis kihívás elé állítva Pablot és engem a kommunikációban való részvételt illetően. Fernando hamar lecsapott a meghívóra, a tökéletes barbibaba kinézettel megáldott – illetve a modern orvostudomány eredményeként előállított – szőke plasztikbabára. DC-vel meg is állapítottuk, hogy ennél „műbb” személyt még életünkben nem láttunk, de Fernando, csapatunk Barney Stinsonja ilyen apróságokra nem ad.
A lakásban volt még 2 teljesen kiütött leány és egy srác, na meg némi fű és még némi pia… Az alatt a 1,5 óra alatt, amit ott töltöttünk, az az érzésem volt, mintha egy amolyan „junkie house”-ban lennénk, amilyeneket zsarus filmekben lehet látni. Hátborzongató volt az érzés… Később megtudtuk, hogy ez egyfajta stílusjegye a helyszínnek, és gyakorlatilag minden este így zajlik. Van tehát ilyen is…
A hajnali hazaérkezés után vasárnap csak egy programunk volt: telefont venni. Ezt meg lehet tenni mindenféle áruházban, mi a Best Buyt választottuk, ami gyakorlatilag a hazai Media Markt-nak felel meg. A telefont kis dobozban le lehet akasztani a polcról, és csak feltöltő kártya kell hozzá. Ezt is ismerhetjük a mozikból, magamban csak díler telefonnak hívom. Valójában azonban már nem anonym a dolog, az aktiváláshoz regisztrálni kell, és az ember bekerül a nyilvántartásba, így nagyon is nyomon követhető. 40 dollárért kaptunk egy telot, 30 dollár feltöltéssel és 10 centes percdíjjal. Nem egy rossz vétel. Az egész röpke 4 órát vett igénybe, mert maga a regisztrálás is eltartott egy darabig, de főleg azért mert a Best Buyban lehetőség van a legújabb játékok Play Stationon való kipróbálására. Így elütöttünk némi időt a Rock Band szetjén, majd a Guitar Hero-n nyomtunk egy Kiss számot változó sikerrel. Végezetül lejátszottunk egy komplett mérkőzést a Madden 2010 amifocis játékkal. Lenyűgöző grafika, csodás játszhatóság, csak hát némi taktikai ismeret is kéne. Ennek eredményeként egy gyalázatos vereségbe rohantam bele a Colts-al a DC által trenírozott Cardinals ellenében.
Legközelebb egy igazán megható estéről lesz szó, melynek során gitárvásárlás céljából találkoztunk egy meglehetősen szegény félig spanyol úrral messze a külvárosban, és ezáltal némi betekintést nyerhettem a társadalom alsóbb rétegeinek amerikai mindennapjaiba is…
