Hosszú csend után – mely éppen az orvosi poszt után ütött be – megnyugtatnék mindenkit, hogy egyrészt nem estem a H1N1 áldozatául, másrészt intenzív otthonmaradással kibekkeltem az amerikai egészségügy szponzorálásának opcióját is. A holiday feeling lassan átcsapott dolgos hétköznapokba, és sajnálatos módon ott is ragadt. Ennek egyrészt áldozatául esett a mindenre rácsodálkozó vidám hangulat, másrészt tengernyi szabadidő, ezzel szoros összefüggésben pedig a blog folytatása. Mivel a projekt részeként sorra kerülő méréssorozat mindegy egyes eleme közel 20 percet vesz igénybe, melynek során masszívan két kattintással kell kivennem részem az adatgyűjtésből, így átnyergelünk a munkaidőben születő hétköznapokkal kapcsolatos rövid postok mezejére. Tovább után még mindig nem a beígért napi rutin cikk, ellenben egy rövid összefoglalás arról, hogy mit is lehet kezdeni az USA-ban és szerte a nagy világban egy zsebben lévő MSc fizikus diplomával, egy majdnem meglévő BSc mechatronika – gépészeti modellezés papírral és egy ITK-s – még Rigó utcai, nem pedig bucsuban lőtt egy pálcás - C típusú felsőfokú nyelvvizsgával, melyet még az özönvíz előtt sikerült abszolválni!
Kezdeném is a legutóbbival, mert ezt villámgyorsan rövidre lehet zárni: az ég egy adta világon semmit. Sajnálatos módon hiába az iszonyat magas szint a felsőfokún, amin olyan dolgokat is tudni kell, amelyekre még az amik is rácsodálkoznak, valamint a tény, hogy nekem személy szerint a szóbelin a brit társadalom osztályokra való tagozódásának problémáiról kellett/volna/ beszélnem angolul, 17 évesen… Ha külföldön kell bizonyítanod a nyelvtudást, akkor bizony jó ha kéznél van egy TOEFL, vagy egy IELTS. Ez vonatkozik az amerikai egyetemi kiküldetésekre is (kivéve ha valaki olyan szerencsés mint én). Egyébiránt az amerikai PhD helyekre való pályázás során van ahol már a TOEFL sem elfogadható, csakis az IELTS, melyen minimum 7.0 környékére kell felmenni az eredményeket illetően.
Visszakanyarodva a kiinduláshoz. Természetesen megfordult a fejemben – konkrétabban: mindent végigkutattam a lehetőségeket illetően órákon át túrva a modern civilizáció egyik legnagyobb áldását: a google-t -, hogy milyen külföldi opciók sorakoznak előttem a hazai munka és hazai PhD párosa mellett. Vegyük sorra:
Európai munka: óriási előnye a térbeli és legfőképpen időbeli közelség, így nem ütközik vagyoni és szabadnapok által korlátozott határokba egy esetleges hazautazás. A pénz természetesen jóval jobb, mint itthon, bár a fizetési végösszegek hányadosaként messze nagyobb számot kapunk annál, mint ami valójában megmutatja, hogy hányszor is élhetünk jobban. Ezt mindenki tudja, aki valaha járt Párizsban, Münchenben, ne adj isten Londonban vagy Osloban és éppen az éhhalál szélén, csorgó nyállal mégsem vett meg egy szendvicset az árakat látva. A miheztartás végett egy elég jó fejlesztőmérnöki fizetés karcolja az évi 40000 Eurot, ami az adózás után mintegy 40-50%-al le is apad, hozzávetőlegesen havi 2000 euroval a zsebünkben hagyva. Ami a potenciális felvevő piacot illeti: tengernyi autó, hajó gyár, és aki mindenáron repülni akar, annak ott az Airbus, tehát egyáltalán nem lebecsülendő szakmailag a tengerentúlhoz képest.
Amerikai munka: sokan ezt hihetik, hogy a legvonzóbb ebben az irgalmatlan összeg, amit keresni lehet, pedig dehogynem!, pedig vannak ennél lényegesen komolyabb ösztönző tényezők is. Mindenekelőtt a nyelv: oké, oké, EU-ban is bármely nagy cégnél, melynél állást kaphatunk külföldiként, a munka angolul folyik, de amint kilépünk a munkahely kapuin, rögvest egy idegen világban találjuk magunkat, ahol nem értjük mit mond a kofa a piacon, vagy a srác mellettünk a buszon, vagy a haverok egymást közt ha megfeledkeznek jelenlétünkről… Ez valami hihetetlenül bosszantó, mint azt Mexikóban a halom spanyol utitárssal volt szerencsém megtapasztalni. Természetesen meg lehet tanulni németül/franciául/spanyolul/üzbégül és még talán törökül is, de aligha érhető el egykönnyen és egyhamar az a szint, ami az amerikai filmiparnak (és a torrentnek hála) angolból elkönyvelhető. Nevezetesen, hogy még a sarki fekete rapper-díler „G” gettó slangjét is megértjük, mert végignéztünk 80 rész Wire-t Omarral és a többiekkel… Lehet rá kell kattanni a Rex felügyelőre original verzióban!
Második helyen jön a munka érdekessége. Fejlesztések terén (lásd: űrkutatás, repülőgép ipar, stb.) az USA továbbra is vezető hatalom, gigantikus cégekkel és hatalmas pénzekkel. Szakmailag is érdekes tehát sok lehetőség.
Természetesen tagadhatatlan a pénz kérdése is, mely úgy 80000$ környékén mozog, de később felkúszhat akár 150000$ környékére is komoly beosztás és tapasztalat esetén, ráadásként jóval kevesebb megy el adóba, bár sok olyan költség felmerül, ami Európában az adók része (biztosítás). Ehhez párosul, hogy a megélhetés költsége nagyjából a magyar 1,2-szerese itt Arizonában, Bostonban vagy Californiában állítólag ez a szorzó azért feljebb kúszik, de össze sem hasonlítható a német vagy francia árakkal. A ruházati és elektronikai termékek pedig egyenesen olcsóbbak, nem beszélve a nevetséges benzin árakról.
A bökkenő azonban az után jön, miután kellőképpen kiálmodoztuk magunkat. Mégpedig a tényleges álláskeresés esetén az állásportálok munka leírása rovatban, különös tekintettel a követelmények hasábra.
Komoly fejlesztői állás esetén (melynek még akkor is lehet haditechnikai vonatkozása ebben az országban, ha éppenséggel egy új ablakmosó pálca fejlesztéséről beszélünk) ott virít mindenhol a nemzet 9/11 óta meglévő paranoiájának szárba szökkenése: US citizenship required ! (amerikai állampolgárság szükséges). Ezt néha megspékelik azzal, hogy alkalmasnak kell lenni az n. fokú nemzetbiztonsági átvilágításra, mely n elegendő nagy értéke esetén azt jelentheti, hogy a családodban van valaki, aki harcolt a függetlenségi háborúban, és még a macskád is el tudja dorombolni a himnuszt…
Sebaj gondolhatnánk, senki nem kezdi a Boeingnél, nézzünk hétköznapi mérnöki állásokat. Itt a problémát a gazdasági válság jelenti, mely az USA autóiparát, és egyáltalán mérnöki szektorát alaposan megtépázta: konkrétan lehetetlen elhelyezkedni gépészmérnökként, elektronika területén még van halvány sansz (forrásom a két álláskereső itteni doktorandusz: Vince és Vasco, akik órákat töltenek az egyetemi karrier program ajánlásainak böngészésével). Egyes legendák szerint az erre az iparágra specializálódó Detroit és egész Michigan gyakorlatilag katasztrófa sújtotta övezet munkanélküliek garmadájával (Detroit lakótársam, JB szerint, akinek volt szerencséje ott élni, tényleg olyan mint a filmekben…).
Ezzel röviden le is zárhatjuk ezt a pontot, konstatálva, hogy talán évek múlva, talán kellő tapasztalattal, a szakmában bizonyítva van esély, de pályakezdő külföldiként csak a bájos akcentusunkért és a szinte tökéletes átlagunkért nem fognak konfetti eső keretében fogadni minket… Rögvest adja is magát a kérdést, hogy milyen más út van a „beszivárgásra” az ismert véletlenül itt maradunk és elrejtőzünk a bevándorlásiak elől, amíg szert teszünk házastársra, gyerekre, következésképpen állampolgárságra (megjegyzendő, hogy ez sem automatikus már, mivel elég bevett módszerré vált). Ezzel át is kötünk a következő pontra.
Amerikai PhD.: legális, és a közhiedelemmel ellentétben könnyen elérhető módszer, mely 4-5 évre lehetőséget az államokban maradásra. Valahogy mindenkiben – így bennem is – az a kép él, hogy az egész világ be akar jutni – mármint a világ adott szakmával foglalkozó része – egy MIT-re, így kb. kár belefeccelni az energiát a próbálkozásba. Na ez annyira megállja a helyét, hogy a végén alig van megfelelő számú jelentkező, következésképp igenis elérhető dolgokról beszélünk (by Vasco, akinek felesége szinte csak miért ne alapon jelentkezett és nyert felvételt az MIT-re, ahol első nap meg is érdeklődték: „Ki az, aki azt hiszi, véletlenül került ide?” A terem egy emberként emelte magasba kezét…). Itt a már fentebb vázolt nyelvi igazolásokon túl szükséges rendszerint az úgynevezett GRE teszt, ami nagyjából valamiféle felvételiként fordítható le, de sokkal inkább csak két kategóriát állapít meg: megfelelt, nem megfelelt. Nem ez a döntő tényező, de le kell tenni. A matek része állítólag pofonegyszerű, bár eléggé sietni kell, és angolul nem olyan triviális 1 perc alatt megérteni, hogy pontosan mi is a kérdés (leginkább egy tesztversenyre emlékeztet a dolog a leírások alapján). Az igazán necces dolog az angol nyelvi teszt, amin bizony külföldiként csak a túlélés számít.
Sokkal fontosabb a tesztnél és a magas átlagnál (rendszerint egy 3,5/4.0 kummulált átlag kell - itt valahogy a
A módszer a következő: a jelentkezési lapon valamit írunk a pénzügyi részbe. Ez után felvesszük a kapcsolatot egy tanárral, akit már ismertünk, vagy akit érdekelhet kutatási témánk. Mikor létrejön a megállapodás, és ő fogad minket, kaphatunk ösztöndíjat, mely annak rendje és módja szerint érkezik is megfelelő eredmények esetén. Ez egyrészt fizeti az egyetemet, másrészt havi 2000-2500$-os juttatást is biztosít.
Az amerikai PhD során lehetséges kapcsolatokat építeni (ötvözve a módszereket esetleg 5 év alatt nem érdekből házasodni:) ), cégek érdeklődését felvetni, Green Card Lotery-n zöldkártyát nyerni, egyszóval létrehozni egy olyan alapot, ami esetleg feljogosít minket arra, hogy elnyerjük az ország bizalmát, pontosabban hasznosságunkról tanúbizonyságot téve rendes állásra tehessünk szert. Kétségkívül kockázatos befektetés, és nem biztos a siker, ráadásul elég időigényes is.
Köztes lehetőség a „kanadai meló”, mely több szempontból is átmenet. Kanada sokkal európaibb, de az életszínvonal amerikai egy mérnök számára és ugyanúgy messze van, de legalább angolul beszélnek (kivéve Quebec-et). A fizetés megegyezik, a költségek is, ellenben nem kell újratanulni az életet: hasonló oktatás, egészségügy (rendszerben nem színvonalban), biztosítási rendszer. Ráadásul mivel a világ 2. legnagyobb országában 30 millióan tengetik mindennapjaikat, így ahogy mindenki Barney Stinsonja rá is világított a How I met your mother legutóbbi részében:
„A kanadai állampolgárság teszt nem olyan mint az amerikai. Első kérdés: Kanadai állampolgár akar lenni? Második: Biztosan? És kész!”
Ezt DC meg is erősítette. Kissé sarkos persze a kép, de megfelelő végzettséggel állítólag könnyen megy. Az állástalálás azonban megint csak más tészta, bár az állampolgárság kérdés rendszerint nem merül fel.
(A post természetesen mégsem lett rövid
