Oooké, check this out! Ma nagy nap volt, ugyanis hivatalosan is elkezdődött az élet. Ez nagyjából 13 óra fele következett be, és azóta megállás nélkül zajlik is. Az állkapcsom már begörcsölt a sok angoltól, mondhatnám, hogy fucking fárasztó megállás nélkül társalogni idegen nyelven egyelőre. A többiek szerencsére nyugtázták, hogy minden értenek, hogy ahhoz képest hogy nem angol az anyanyelvem, elég jó. Tovább után költözés és lakótársak!
A költözés nem volt nagy cucc, ugyanis a hotel kérésemre örömmel szállított ki a célállomásra. (Egyszerűen még mindig nehezemre esik megemészteni ezt a folytonos szolgálatkészséget és magától értetődő kedvességet.) A célállomáson komoly felbolydulás volt a költözés okán, de pillanatok alatt megkaptam a papírokat, és a kulcsokat, és már mehettem is az apartmanunkba. Itt némi negatív élmény ért, ugyanis az apartman olyan klassz, mint amilyennek ígérték, leszámítva hogy nincs benne kvázi semmi. Értsd: ágynemű, konyha cucc, stb. Ezen túlmenően a netes rendszer nem akart beregelni, de a live chates ügyfélszolgálat készségesen elvégezte a dolgot 1 perc alatt (újabb pozitív élmény).
/Ma kezdődött igazán amerika, így szóljon valami hamisítatlanul amerikai cucc:)/
13 óra fele betoppant az apartmanba DC Montrealból és innentől felgyorsultak az események. 5 perc múlva már a kocsiban ültünk az egyetemre menet, hogy belépjünk egy vendéghallgató eligazításra, majd már rongyoltunk is ki a Walmart-hoz párnáért és egyéb cuccokért. Ezt követte némi kaja vacsira a Subway-ben és mindezt megállás nélküli csevegés övezte Kanadáról, az USA-ról és a mi kis Keletünkről. Csak hogy érezzük az USA feelinget, a lepukkant Honda ablakán kikönyökölve bömböltettünk némi rapet, hogy aztán együtt kiabáljuk az Offspring klasszikust az amerikai levegőbe.
Az estét kicsit még beárnyékolta a Safeway supermarket meglátogatása. A legenda, miszerint a kaja olcsó, végleg szertefoszlott… egyszerűen drága! Kicsit szokni kell azt is, hogy veszel egy marmonkanna narancslét vagy tejet… Alaposan észnél kell lenni majd a vásárlásnál.
DC mindenesetre felpörgette az eseményeket, egyelőre kinéz egy Phoenix Coyotes – Montreal Canadians meccs november 7-én (a srác óriási Montreal drukker), de szóba jött egy Blink182 koncert Phoenixben is, valamint egy Vegas kirándulás. Meglátjuk, mi jön össze ebből, mindenesetre kicsit élénkebb lett az élet.
Másik két lakótársunk Gerald és Herman. Mind a ketten hordoznak némi spanyol vonást, Herman konkrétan mexikói is, és mind a ketten jóarcok, bár DC-nél lényegesen visszafogottabbak. Amolyan számítógép geekek kicsit, de nagyon jó fejnek tűnnek. Mi meg számukra a „wierd boys” vagyunk, azaz a fura fiúk hülye akcentussal vidékről. Le is szögezték, hogy ezzel nagy sikerünk lesz… Kicsit még fel kell venni a ritmust, főleg a beszédben, de úgy néz ki, sok móka elé nézünk!
Majd elfelejtettem a nap legdurvább hírét: óriási felhőszakadás volt délután! De komolyan, hihetetlen volt, aztán el is múlt 20 perc alatt.
