Jöhet a hétvége második felvonása, és benne az első futball mérkőzés, amit a helyszínen tekinthettem meg (ha beleszámoljuk azokat, amiket TV-n láttam, akkor sem jövök ki a 10-ből). Természetesen az amerikai foci bizonyára nem köti le minden olvasó figyelmét, de az utazás – és a blog - egyik célja az amerikai életforma megismerése, ami nem lehet teljes ennek a kultikus sportágnak a kihagyása esetén. Tovább után cikázó villámok, „UUU ooof AAAA” és két katasztrofális napot kifogó irányító némi saját videóval megtámogatva!
A futball mérkőzés maga szinte teljesen másodlagos az azt körülölelő programokhoz képest. Az események már 3-4 órával a mérkőzés előtt megkezdődnek. Ez az úgynevezett „tailgate party”. Talán a majálishoz tudnám hasonlítani. Az emberek összegyűlnek a parkolókban, a szabad területeken kisbuszokkal, nagy buszokkal, sportautókkal, mindenki vörösben: mezben vagy minimum Wildcat pólóban, amit minden mennyiségben és formában árulnak kb. 20$-os áron. Nekünk is kellett vennünk mérkőzés előtt, mert elég ciki lett volna nélküle. Természetesen ismét az utolsó pillanatra hagytunk mindent, így 1 órával a találkozó előtt már meg is volt a póló. Visszatérve a tailgate-re: tulajdonképpen egy nagy, családi barbecue és sport délután. A legtöbben a kirakott plazmán más meccseket néznek, közben társalognak, sütnek, a gyerekek labdáznak és rohangálnak. Óriási a hangulat, és valahogy nagyon magával ragadó az egész (lásd a videot):
A stadionba pillanatok alatt bejutottunk, noha még 52000 ember is ugyanezt kívánta megtenni, és mindenki az utolsó 20 percben vonult csak be. Elmaradt a magyar ember számára szokásos kapura paszírozódás, tülekedés, motozás, stb. Megnézték a jegyet és mehettünk. 10 perc alatt felértünk a stadion tetejére (jegyünk a felső szektorba szólt, és nem bántuk meg, mert tökéletes rálátás nyílik a játékra.)
Kicsit beárnyékolta a napot, hogy a felhők beárnyékolták a napot (én kérek elnézést), és a kezdés előtt 15 perccel villámveszély miatt megkérték a nézőket, hogy hagyják el a lelátót és vonuljanak fedett helyre (a stadion messze a legmagasabb épület a városban). Mintegy 30 perc tanakodás és várakozás után természetesen mégis a meccs mellett döntöttek az illetékesek: lehetett sejteni, hogy a Michigan nem akar még egyszer átutazni az országon egy pre-season game kedvéért.
A találkozó maga nem volt túl izgalmas. Az ellenfél harmat gyenge volt, gyakorlatilag momentumuk nem volt a mérkőzésen, a félpályát is kétszer lépték át. Ebből mondjuk lett egy touchdown (19-0 után), meg egy kihagyott field goal kísérlet. Ezzel együtt lehetett volna legalább szórakoztató a derbi, de még ezt is megakadályozta pocsék formában játszó QB-nk, akinek egyetlen sikeres 10 yardnál hosszabb passza sem volt. A csapat ennek ellenére simán hozta a sikert, részben mert Scott (a QB) csapnivaló passzjátéka ellenére remekül futott a labdával. Összességében nem látványos, bebrusztolt pontokkal magabiztos siker született. Jó példa a szezon első TD-je a videon (nagyjából 10-esikre sikerült felvenni, mert rendre hiba csúszott a befejezésbe)
A másnapi hírek is csak a jó védelmet emelték ki: a blokkok és interceptionok tényleg szemet kápráztatóak voltak. Mindjárt a kick-off-ot sikerült egy fumble formájában visszaszerezni az első akcióból…
Mivel ez a találkozó nem számít bele a Pac-10 csoport küzdelmeibe, így nem volt teljesen telt ház, nagyjából 52000 nézőre saccoltam a jelenlévőket az 58000-es arénában. A hangulatra nem lehetett panasz, külön kiemelendő a szünetbeli felelgetős hangorkán, amit a stadion tagozódása egyenesen 3 szólamúvá tett.
Összességében remek élmény volt, a stadion káprázatos megtöltve emberekkel, a játék pedig sokkal jobban élvezhető élőben, mint sem azt vártam. Ebben sokat segít, hogy az akció után a kivetítőn láthatod azonnal az ismétlést, így egyrészt semmiről nem maradsz le, másészt pedig az unalmas szünetek is jobban telnek két akció közt. Ennek tükrében még jobban várjuk a Cardinals meccset!
Ezzel a hétvége még mindig nem ért véget, folytatás legközelebb!
