Annyiszor sikerült felemlegetni a zsarusztorikat és Vic Mackey-t, hogy kedden éjszaka ránk is lecsapott a törvény keze, mégpedig heroin birtoklása közlekedési kihágás okán. DC már korábban említette, hogy Kanadában ritkábban lehet rendőrt látni az utak mellett, mint jávorszarvast, de az USA-ban figyelni kell, mert a Nagy Testvér mindent lát, és ez alatt nem feltétlenül csak a lámpák feletti térfigyelő kamerákat kell érteni. A rendőrök itt elsősorban nem jól látható aktív jelenlétükkel próbálnak helyes viselkedést kiváltani, hanem sokkal inkább lesből támadnak. Ez mondjuk számomra nem okozott komolyabb kulturális sokkot, ellenben kanadai barátommal! Tovább után egy éjszakai „rajtaütés” története!
Történt ugyanis, hogy Fernando össznépi vacsorát rendezett rezidenciáján, melyre nagyjából 10 ember volt hivatalos. Mindenki vitt kaját, és mindenki fogyasztott mindenből. Ennek eredménye egy féktelen össze-vissza evés lett első fokon (hála elsősorban az izraeli női különítmény süteményeinek), másodfokon pedig DC rosszulléte, amelynek következtében fél1-kor bágyadtan huppant az ülésbe felém nyújtva a kulcsot.
Nem messze lakhelyünktől (2 sarok) a kietlen puszta kellős közepén lévő kereszteződés felé közelítettem erősen koncentrálva, hogy a teljesen értelmetlen 35 mérföldes korlátozást ne lépjem túl egy lakott területtől távoli, teljesen üres 4 sávos úton. A piros felé közeledve már messziről konstatáltam, hogy a legközelebbi gépjármű valahol Nevadában hajt fel az autóútra, így nyugodtan fordultam jobbra a szabályok értelmében, mit sem sejtve a STOP táblás apróbetűs részről. Tettem mindezt az akaratlanul is elszabaduló, már-már életveszélyesen gyorsan, 45 mérfölddel száguldó Hyunday volánjánál. Egyszerűen nem értem honnan, de pillanatok alatt villant is a tükörben a piros-kék villogó, már amennyire ki tudtam venni mindezt a látásom 85%-át azon nyomban elvevő plusz reflektor vakító fényétől. DC fele fordultam, hogy na most mi van? Megállunk a legközelebbi alkalmas helyen mint otthon, vagy ott azon nyomban kidobom a kulcsot az ablakon?
Miközben a vérnyomásom számértéke mintegy négyzetére nőtt, amit tovább tetőzött a sebességmérőre vetett sanda pillantásom, az előbbit választottam. Erre már kissé nyomatékosabb hangjelzés és hangosbemondó is érkezett, majd a megállás után hamarjában pattant ki a vietnami veterán benyomását keltő fekete őrmester meglepően agresszív arckifejezéssel. Az autó mögött tisztes távolból figyelve osztották az utasítást. Kezeket látni, kiszállás, motorháztető, ahogy mindenki ismerheti…
...és emiatt el is hiheti, de természetesen nem így történt. Visszakanyarodva a fejemben tényleg pillanatok alatt átfutó alternatív univerzumból a valósághoz:
Megállunk a legközelebbi alkalmas helyen mint otthon, vagy ott azon nyomban kidobom a kulcsot az ablakon? Természetesen azonnal megálltunk, ezúttal hála a filmes ismereteknek. Egy fiatal fehér srác ballagott hozzánk, majd jó estét kívánva érdeklődött, hogy vajon van-e sejtelmünk afelől, hogy mi okból is kell megállnunk. Szerencsére költőinek szánta a kérdést, mert rávágtam volna hogy a sebesség miatt, de már meg is válaszolta: nem álltunk meg a pirosnál. DC már ezt megelőzően a köszönés után egy parádés mondatban 15 másodperc alatt rávilágított, hogy: cserediákok vagyunk, először vezetek az USA-ban mert a hétvégi túra előtt ki akartuk próbálni, fogalmunk sincs a szabályról, és különben is itt lakunk 100 méterre, meg elnézést amúgy is. Ez láthatólag meg is hatotta a közeget, aki azért elkérte a papírokat – tetéztem a bajt azzal, hogy nem volt nálam a nemzetközi jogsi, csak a magyar -, majd némi nézegetés után barátságosan rákérdezett még vérünk alkoholtartalmára, végül kellemes utat kívánt némi szabálymagyarázat után.
DC hálát adott az égnek, én megpróbáltam visszarendezni a pulzusom. Utólag megtudtam, hogy mindez piroson áthajtásnak minősül, és a büntetési tételt illetően 250$ környékén indul…
Szerencsénk volt alighanem ezzel a végtelenül szívélyes taggal, egyszersmind gazdagodtunk egy újabb amerikai élménnyel: a rendőri igazoltatással. Senki nem vádolhat minket azzal, hogy nem próbálunk ki mindent!:)
