Az elmúlt időszakban volt egy szekérderéknyi olyan dolog, ami önmagában teljes mértékben érdemtelen egy postra – mert hát a bejegyzések számát ne szaporítsuk 2 soros hexameterekkel -, de legalább semmi máshoz sem köthetőek, így inkább kimaradnak. Ezt pótolván, és áthidalván a „major” események hiánya hagyta űrt egyfajta zanzásított egyveleg jön, ahol természetesen már-már Fábry Sanyi babérjaira törve megpróbáljuk átkötni a schnitteket. Tovább után szex, drog, rock’n’roll (ennyire azért nem kell a külső link:) )hip-hop, hoki, adózás és párizsi egyvelegként, mint a sorozatjunkie Hír Szerdái!
A nap zenéje tőlem teljesen szokatlan módon az otthon holmi 50cent-ek és egyéb borzalmak árnyékában méltatlanul kevéssé ismert Chamillionaire egyik száma:
- Nem állítom, hogy a klasszikus rock rajongójából egycsapásra csuklyás ganxsta lettem – csuklyás felső azért már van -, de el kell ismernem, hogy az itteni hip-hop bizony lényegesen szórakoztatóbb, mint ami haza is eljut a rádiók és zenecsatornák jóvoltából. Most, hogy az angol – és itt nem az oxfordi britre kell gondolni - nyelv hallás utáni megértése jelentősen fejlődött 3 hónap alatt, így a fenti úriember két lemezét végighallgatva meg kell mondjam, hogy a rapnek megvan az a – kicsit erős, de leírom ezt a szót – „varázsa”, hogy van üzenete a „party, babe, put your hands up!” hármas köré felépülő pop-al szemben. Persze nem kell Tolsztoji magaslatokra gondolni, mert elsősorban a feketék elnyomottsága, és a rendőrség meg politikusok ostorozása köré épülnek a sarki Íliászok, de az adott vonatkoztatási rendszerben mindenképpen van releváns mondanivalója több számnak is. Persze mindezt nem olyan nehéz kigobozni….
- … mint projektem darabjait, ahol lassacskán gyökeres fordulat áll be. Egyrészt pénteken már a gutaütés kerülgetett a krokodilcsipesz feneketlen étvágya miatt, melynek következtében a rezgető asztal állandó vibrációján felbuzdulva le-le csippentett egy darabot a termoelem drótjából, veszélyesen megközelítvén az „ide ugyan már nem vezetünk áramot többé” hosszt, másrészt a mérések után témavezetőm hirtelen mégis inkább a szimulációt szorgalmazná, amely a CFD nem éppen pofonegyszerű tudományának tankönyvből történő autodidakta elsajátítását követeli meg, elég záros határidőn belül. Nem mondom, hogy olyan lehetetlen, mint megenni 20 sóspálcikát 1 perc alatt, de alaposan igyekezni kell az eljövő hetekben. 1 perc bizony lehet elég kevés is…
- … meg elég sok is: például hokiban! Emlékszem, egyszer egy VB-n jó pár éve Oroszország éppen 0-3-al állt az 59:07-nél Finnország ellen, ám a vörösök kiegyenlítettek! Hihetetlen volt! Valamikor azokban az időkben kezdődött a hoki iránti szerelem, amikor apuval éjjeleken néztük az akkor még mindenki által közvetített hoki vb-ket. Nagy álmom régóta egy NHL meccs megtekintése, és erre bizony holnap sor kerül! Phoenix Coyotes – Montreal Canadiens a helyszínen! Az igazi csúcs persze majd 22-én lesz, amikor magát a Flyers-t láthatom, de már így is tűkön ülök!
- Tűkön ülni pedig még mindig jobb, mint az, amikor tű éles szúrásként nyilal belénk (hoppá, mi!) a felismerés a supermarket kasszájánál, hogy a fizetendő összeg bizony nem az, amit mi számoltunk. Ennek prózai oka, hogy az amerikaiak az ÁFA-t nem tüntetik fel az árakban, az csak úgy jön az egyenleg végén. Mivel nem 25 hanem 7%-ról van szó, így nem kapunk olyan sokkot, hogy a fal adja a másikat, de mindenképp elég bosszantó. Az árak amúgy is kifürkészhetetlenek, mert minden termék alatt legalább x címke van: a napi akciós ár, a prémium ár, a klubbtag ár, a csoportos vegyen 4-et és akkor ócccóbb ár, a prémium-klubbtag-akciós ár, stb. Ez a kis bosszankodás azonban vállalható…
- …cserében az olyan pozitív élményekért, ami hétfőn a foci alkalmával ért. A suliból a már ismertetett 20-as busszal egyenesen az „arénába” sietek, ennek megfelelően notebook-om is utitársam. A játékban sikerült úgy elfáradni, hogy egyszerűen otthagytam az eszközt a cserepadon… Mindezt 2 óra múlva vettem észre, mikor a bevásárlás után a csomagtartóban nem találtam a tatyót. Itthon alsóhangon egy szívinfarktussal kombinált sírógörcs keretében elkövetett érfelvágással le is reagáltam volna a dolgot, itt azonban haláli nyugalommal fordultam DC-hez, hogy menjünk már vissza még zárás előtt. Majd magától értetődő természetességgel vettem fel a padról a 2 órája ugyanott lévő eszközt (este a csarnokban meccsek vannak egy amatőr liga keretében, így 3 csapat fordult meg addig a padon…) .
- Hozzátenném, hogy a padon megfordulás elég központi kérdés a hétfői foci alkalmával, ugyanis a mi 1,5 óránkban csak ilyen alkalmi társaság játszogat, és bizony a csere nem igen akaródzik sokak számára… Miként a védekezés sem! Mind a hokin, mind ezen a hétfői focin megfigyeltem, hogy hiába a kiváló fizikum rendszerint, az emberek összevissza rohangálnak, és a hátrapasszt még csak hírből sem ismerik – csapattársaim arcára biztos mosolyt csalok ezzel a mondattal. A játék gyakorlatilag random flipper, egy két európai légióst, vagy korábbi középsulis játékost leszámítva, és a gólok nagyjából min
- … ami nem is nagy meglepetés, ha a világpolitikára gondolunk. A héten – egész pontosan ma – van a Veterán Nap, ami munkaszüneti nap. Ezen a napon felvonulások vannak, és az elesett hősökre, vagy a hazáért harcolókra emlékezik a „birodalom”. Még emlékeztető mailt is kaptunk a kolesz üzemeltetőitől, melyben felsorolják az intézmény falai közt élő veteránokat, és köszönetet mondanak a hazáért tett szolgálatokért. A katonákat lépten nyomon érzékelhető tisztelet övezi! A TV-ben nap mint nap láthatóak toborzó videok a reklámhelyekben.
- Ez utóbbiakból pedig van bőven, így az olyan nagyon szeretett és várt sorozataimat is inkább letöltöm továbbra is, mint a Sons of Anarchy (csak hogy a sorozatjunkie-s utalás is értelmessé váljon) kultikus darabaji, mert egyszerűen nonsense, hogy 40 percben 5 blokkot kell elviselni…
Mára talán ennyi, de még tartozok egy magyarázattal: a sóspálcika szó teljesen értelmetlennek látszó – és bizonyára 1 emberen kívül senkinek fel nem tűnő – kiemelésének magyarázatával. Hogy az önnön kreativitást is serkentsük, egy délelőtti beszélgetés során kaptam a szót, melyet valahogy mondatba kellett foglalni a következő cikkben. Ennek analógiájára az első kommentelő bevághat 3 nyomdafestéket pixelt tűrő szót, melyet valahogy be kell kötni a következő post betűfolyományába – kivéve, ha valami véresen komoly cikk lesz, ami már egy ideje esedékes, de összeeszkábálása időigényes lenne egyelőre. :)
