Tegnap valóra vált egy álom. Kicsit pontosabban az álmok listáján kipipálhatok egy pontot, mert a valóra válás terén némi hiányérzet azért maradt. De panaszkodni semmiképpen nem fogok, hiszen láthattam egy NHL mérkőzést! Kalandos autózás után ott voltunk a Jobing.com aréna felső szektorában, láthattam Shane Doan-t, egy harmadnyi szenvedést, 1,5 harmadnyi játékot, Bryzgalovot, Shane Doan-t, a Montreal Canadiens kuparekorder csapatát, ja és mondtam már: Shane Doant! Tovább után himnusz, hoki, miegymás!
A terveknek megfelelően 3:30 fele indultunk volna Pheonixbe, ugyanis a mérkőzésre 7-kor került sor. Phoenix lakossága igen jelentős (meglepő módon az 5. az USA-ban, azt hiszem erre kevesen tippelnének, bár a ranglistán előtte helyet kapó 2 várost sem sokan találnák el vakon), de ennél is komolyabb a kiterjedése. A csarnok pedig szerencsés módon Glandale-ben foglal helyet, ami abszolút a város átellenes pontján van. Sofőrünk, Vasco – a már korábban bemutatott PhD hallgató - természetesen kissé megcsúszott, így 4:20-kor még Phoenixben voltunk. A probléma ezzel leginkább annyi, hogy az amerikai utakon nem lehet sietni! Ha megcsúsztál, akkor vess magadra, mert a hatóság olyan sűrűn képviselteti magát az utak mellett, hogy a sebességhatár túllépésével nyert időt egészen biztosan kamatostul fizetjük meg mind anyagilag, mind időben az igazoltatás és nyilvántartásba vétel során. Pedig micsoda autónk volt hozzá! Egy tuningolt sport BMW, amiben csak úgy dübörögtek a lovak, és végre kicsit otthon éreztem magam, ahogy a városi forgalomban a munkaidő utáni dugóban kettesével ugrottuk át a sávokat csikorgó gumikkal „in Eastern European style”, ahogy Vasco mondta.
Nem részletezném az út további részét, legyen elég annyi, hogy a munkaidő végén Phoenixben bizony az igen sok sávos autópálya is be tud dugulni… Egyetlen mentőövünk a legbelső sáv volt, ami csak akkor használható, ha az autóban legalább ketten ülnek. Ez itthon szinte értelmetlen lenne, a kvázi ingyen benzin hazájában azonban ez bizony nagy könnyítés volt, ugyanis egy emberhez egy autó dukál! Noha idő után itt is bedugult a közlekedés – leginkább a balról(!) érkező besoroló sávok miatt, amik isten tudja honnan eredtek -, de mégiscsak gyorsította a városon való átgördülést. Hogy idegrendszerünket ne károsítsuk hiába, az autópálya feletti táblákon rendszeresen jelezték, hogy melyik lejáró hány percre van az adott körülmények közt, és bizony az pont annyira is volt!
Lényeg, hogy 18:59-kor be is futottunk a helyünkre. Említést érdemel még a tény, mely szerint a csarnokhoz vezető út mindkét oldalán volt parkoló: a stadionhoz közelebbi oldalon 10$-ért, a távolabbin ingyen… Nos, ne áltassuk magunkat: vajmi kevesen éltek az ingyen opcióval, mégiscsak 100 méterrel több gyaloglást igényelt volna, és még egy zebrán is át kellett kelni.
És akkor jöhet is a mérkőzés! Nos, a csalódás hamar érkezett. A stadion fantasztikus, szinte már-már előkelő belül, minden helyről tökéletes a látvány, és olyan meredek a felső szint, hogy szinte szédül az ember, amint a csillogó jégre bámul. A látvány azonban lehangoló, ugyanis nem véletlenül van tervbe véve a csapat északra transzportálása. Nyoma sem volt fantasztikus közönségnek, teltháznak. Eszembe ötlött milyen volt az ominózus eset, mikor a Cardinals stadionban 20 perccel a kezdés előtt a beáramló tömeggel szemben próbáltam lejutni a bejáratnál lévő shopba elemért. Ott aztán megtapasztalhatta az ember, hogy milyen is a záróirányba igyekvő elektron sorsa egy diódában! Itt semmi ilyenről nem volt szó. Az alsó, drágább szektorok kongtak az űrtől, a fenti olcsóbban megteltek azért. Ez látható a két himnuszos videon is, amelyek a remekül éneklő helyi szólista teljesítményét hivatottak megörökíteni.
DC nem bírt magával az izgatottságától, és ez jellemző volt a szektorunkban tanyázó többi kanadaira is. Kanada és a jégkorong kapcsolata tényleg nem normális!:) Egyszerűen beteges az a hisztéria, amit levágnak minden fél jó megmozdulás láttán. Az első harmadról legyen elég annyi, hogy mögöttünk a „Go, Habs Go!” kanadai felkiáltásra egy másik honfitárs annyival válaszolt, hogy „Miattam a Phoenix is betalálhat, csak történjen már valami!”. Talán 8 lövés is volt, de hogy a srácok legfeljebb 10%-on pörögtek, azt is unalmukban, az egész biztos. Persze az atmoszféra aligha motiválta őket, főleg a Canadiens-t, akik nem éppen ehhez vannak szokva.
Miután DC a kezdés előtt kifejtette, hogy most megtudom mi a hoki, az első harmad végén közöltem vele, hogy a Pap László arénában a magyar válogatott fellépése esetén a hangulat kissé felülmúlja ezt, és az első harmad végén nemzeti csapatunk simán partiban lenne, sőt, vezethetne is a lötyögő lent lévőkkel szemben. Ezt ő is készséggel elismerte, nemes egyszerűséggel minden idők legrosszabb NHL harmadának minősítve a periódust. Vasco sem volt elragadtatva, pedig róla tudni kell, hogy bolgár felnőtt válogatott volt és játszott például a francia válogatott ellen C csoportos VB-n! Kicsi a világ:)
Szünetben jöhetett a táplálékok felderítése, ami természetesen az itt tartózkodásom során már bevett módon nem a kaja szemrevételezésével, hanem az árak összehasonlításával kezdődik. Nos, mivel 5-nél kisebb számot nem igen láttam, hamar elment a kedvem az evéstől. Pláne a chilis hot-dog megpillantásával, amiben a virsli egy látszólag az evolúció során már előrehaladott állapotban lévő mikroorganizmus halmazban trónolt kissé elszenesedett magányában pusztán 5 zöldhasú megváltására várva, hogy kiszabadulhasson sanyarú létének fura színű mocsarából. Egy szó mint száz, evés kipipálva!
Az ébresztőt Bissonnette és Leach szabályos boxmeccse fújta meg a második harmad elején. Nem sokkal később egy emberelőnyből betalált a Montreal (Cammalleri), és ennek ideje is volt, ugyanis ez után mind a két csapat elkezdett játszani. 3 perc se tellett bele, és a korábbi Montrealos Lang lőtt 2 vasat is érintő gólt 0 szögből, hála a saját kapusát alaposan fejbekólintó védőnek. 1-
A harmadik harmadban a dolgok végülis a 6. percben dőltek el. Ekkor egy Phoenix előny – teszem hozzá ez ezen az estén inkább büntetés volt a Coyotes-nak, ugyanis rendre Montreal helyzeteket eredményezett – utolsó másodperceiben Lombardi beszedett egy a teljes szektor számára érthetetlenül befújt két percet. Másodpercekkel később Bergeron lőtte ki Bryzgalov palackját a sztratoszférába egy komoly védelmi hiba után még
Itt kell szót ejtenem a hihetetlen dühítő reklám szünetekről, melyből minden harmadra jut 2 szerencsére… Ez nagyjából 1,5 -2 perc, ami a semmivel telik, jelen esetben megtörte a Canadiens lendületét, és kvázi időt kért a Phoenixnek. Szétszabdalja a játékot a dolog, és unalmas a nézőnek is, de hát a TV nagy úr az ami sportokban! Elképzeltem, amint egy Madrid-Barcan Ramos bedobni készül, majd int a 4. játékvezető, hogy várjál: leengedi a labdát és csípőre tett kézzel várja ki a 2 percet, amíg a TV-ben megcsodálhatunk egy Coca-Cola reklámot… Félek, még megérjük ezt is!
Innentől a Montreal az eredmény tartására koncentrálva visszaállt, a Phoenix pedig láthatólag nem tudott mit kezdeni a védelemmel. Voltak remek shiftek, szenzációs „labdajáratások”, de minden kísérlet elakadt előbb vagy utóbb. Egyetlen esetet leszámítva, amikor is élete első NHL gólját szerezte Bissonnette védője szorításában hanyatt esve a levegőből bal külsővel csavart a rövid felsőbe. Cé Ronaldo elámult volna a megoldáson! Volt video visszanézés, de láthatólag halvány elképzelése nem volt mi történik, így az állás 3-2-re módosult.
Az izgalmak 40 másodperccel a vége előttig tartottak, mikor is egy csúnyán eladott pakkot Gionta tessékelt az üres kapuba. 2-4, 1 harmad botrányos játék – ezen a szinten, de nyugodtan mondhatom, hogy a Pannon Kupán színvonalban is láttam jobb meccset! – majd 2 harmad igazi hoki! Panaszra semmi ok, ugyanis amikor megvillantak a fiúk a jégen, akkor elképesztő dolgokat lehetett látni. Hihetetlen sebességgel haladnak maguk a passzok is, a lövések és azok védése pedig tényleg komolyabb mintavételezési sebességet követelne agyunktól. Volt pár palánkrengető ütközés is, videobíró, bunyó, egyszóval minden! Kár, hogy a hangulat nem az igazi itt a sivatagban… 1 hét, és jöhet a Flyers!!!
A kommentekben pedig a 3 szó.;)
