2 óra és ennyi volt… Sok mindenre számítottam, de erre az érzésre nem igazán. A Sopranos-ban egyszer elhangzik a kérdés:
-Hogy bírtad azt a 15 évet?
-Milyen 15 évet? Az ember két napot van bent: az elsőt és az utolsót.
Nagyon igaz! Nem mintha párhuzamot vonnék az ittlét és a börtön közt:), de holnap 3-kor – ha a sztrájk is úgy akarja na meg az időjárás – kilépve a terminál ajtaján olyan lesz, mintha tegnap mentem volna el. 2 hét, és lehet csak egy álomnak fog tűnni az egész.
Mégpedig micsoda álomnak! A Bakancslista jelentősen rövidült:
- Voltam a Grand Canyonban (kétszer)
- Raftingoltam a Colorado folyón
- Helikoptereztünk a canyonban
- Voltam Vegasban
- Voltunk milliomos házibuliban
- Voltunk Mexikóban
- Strandoltunk a Csendes-óceánnál
- Álttam az Atlanti-óceán partján
- Voltam a Kennedy Space Centerben
- Ültem egy indy-carban
- Hajóztam az Everglades-en
- Voltam Monument Valleyban
- Voltam LA-ben
- Voltam Long Beach-en
- Túléltem a legdurvább túrát életemben
- Itt volt velem ZS és Ronny:)
- Túléltük a Six Flags őrületét
- Lovagoltunk egy cowboy ranchen
- Streethokeyztunk
- Oktattunk európai fociban:)
- Voltunk mexikói discoban
- Offroadoztunk Phoenixben
- Voltam NHL meccsen
- Voltam NBA meccsen
- Láttam NFL-t
- Voltam egyetemi focin
És még bizonyára sorolhatnám, de egy a lényeg: most már voltam, és tudom, milyen az USA-ban. Talán 3 dolog maradt ki a kezdeti célkitűzésekből: lőni egy republikánus birtokolta ranchen éles lőszerrel, vezetni egy Ford Mustangot és eljutni San Diegoba (a betegség ugye…). De panaszra nincs ok.
Hogy mi lesz ez után? Kérdés. Hogy mennyire változtat meg? Még így is, hogy végig magammal voltam, azt kell mondjam, nagyon! Hogy 2 hét múlva esetleg nyoma sem lesz? Lehet, de remélem nem. A csillagsávos lobogó tényleg rabul ejt, és van valami, ami miatt nem ereszt, azt hiszem ez adja igazán az amerikai álom lényegét! Hiányozni fog, hiányozni fog a hangulat, a könnyedség, a vidámság - hát még hogy fog az első BKV mentes pesti napon... -, German, JB, DC, Fer, Pablo, Miri, Zeb, Jere', Vasco és minden. Nem mintha nem hiányoznának az otthoniak, de ebben a pillanatban nem akarok elindulni a reptérre...
Ami a blogot illeti: köszönet a sok klikkért, remélem jól szórakoztatok.:) Mivel még adós vagyok pár sztorival, ez nem az utolsó poszt, nem kell törölni a feedeket, és a hivatkozásokat. Ha pedig már mindent elmondtam, akkor pedig lehet továbbra is marad, mert addiktív a dolog, és mindig van miből hülye szófordulatokat kreálni:) Ha más nem, egy postban megtudjátok a legújabb blog címét majd, amennyiben érdekel a folytatás, vagy hogy milyen is a világ _Maverick szemszögéből!;)
Peace out Ombres!
