Az eddigi legfárasztóbb napon vagyok túl, amelynek következtében a világon semmi energiám nem volt tegnap este nem hogy gépelni, de még az eseményeket felidézni sem… bár darabra nem, de időtartamra és energiabefektetésre nézve igencsak sok volt. Tovább után „garage sells”-ről, street hockeyról és Arizona Ice Tea-ről!
Mivel még egyikünk sem szokott hozzá az időzónához, így emberemlékezet óta először már reggel 6-kor talpon voltam egy szombat délelőtt… Jobb híján 7-kor már a futószalagon rohantunk a konditeremben, majd leteszteltük az összes gépet is. Ezt követte némi átmozgató foci a kosárpályán. DC 10 éve nyomja iskolai szinten, és nem is rossz, de teljesen kiakadt amikor megtudta, hogy én csak néha hobbi szinten focizgatok kispályán: „Fucking European! You have inborn natural skills for soccer!” Meglátása szerint Kanadában a legmagasabb osztályig vinném némi edzéssel!:) Végső csapásként megosztottam vele, hogy itthon én egyáltalán nem számítok jónak…
A napot azzal folytattuk, hogy tovább kell haladnunk a lakás felszerelése terén. Ez alatt elsősorban evőeszközök, tányérok, tálak vételét kell érteni. 2 darab nyamvadt kanál a Wallmart-ban 4$, ami azért közel van a vállalhatatlanhoz. Szerencsére DC képben van ilyen téren, így reggel némi google-zés után meg is indultunk egy kiárusítás felé. A dolog lényege, hogy az emberek gyakran költöznek errefele, így néha meg kell válniuk fölösleges cuccaiktól. Ekkor meghirdetik azt az úgynevezett craiglist-en, és a lakásukon árulják a használt cuccot. Meg is érkeztünk a címre, és egy klasszikus, filmekből ismert felfele nyíló ajtajú garázsban böngészhettük a kínálatot mely a villától a
Hazafele az általunk drágállt Safeway helyett megismerkedtünk a Fry’s supermarkettel (már mind a kettőben van törzsvásárlóink, az ugyanis ingyenes, és horribilis megtakarítást eredményez…), és lényegesen elégedettebben távoztunk egy nagy adag zöldséggel, melyek a görög salátává válás útján érték el a valhallát az est folyamán. A zöldségek nagyon nagyok, és finomak is, bár érdekes módon itthon a görög saláta úszik a lében, itt meg hiába daraboltam, lé csak nem nagyon született, de az íze rendben volt. Az áruk sem volt igazán vészes.
Délutánra a fentebbi tevékenység eredményeként annyi erőnk maradt, hogy némi ázás után el tudtunk aludni a medence partján, majd érkezett az itt tartózkodásom eddigi fénypontja: street hockey este 7-től!!! Megtapasztalhattam, hogy a kanadaiak tényleg megőrülnek, ha hokiról van szó… DC-vel már a pakolás közben nem lehetett bírni, a kocsiban meg aztán végképp tetőfokára hágott a hangulat:
„I can’t believe we will play hockey in Tucson together, I simply can’t believe it!! WAAA!”
A Pima Street Hockey baráti társasághoz csatlakoztunk némi e-mail után. 12-en voltunk 2 kapussal, ami az elmúlt hónapok rekord létszámának bizonyult, mindenki teljesen oda volt mekkora játék lesz! És jó is volt. Olyan, mint itthon lemenni a haverokkal focizni. Kicsit nehezen szoktam meg a – minő meglepetés – félpályás lest, valamint az állandó ütő csapkodást, emelést, leszorítást, de a második harmadra egész belejöttem, amit 2+1-el sikerült abszolválni. DC rámolt vagy 4-et, de ez is kevés volt, kb. 10-8-ra kikaptunk, mert az ellenfélnél szerepelt Tim Bowen, a főszervező, aki nem gyengén küldte a dolgot… (a mellékelt videon már 2 óra játék után láthatjuk az enervált sétálást:))
Csapatonként 1 cserével mindössze 2,5 órát játszottunk, a végére járni is nehezünkre esett, pláne az eltolódásból származó fáradtság miatt. A társaság csupa jó arc, utána még elbeszélgettünk, aztán hazafele lenyomtunk fél liter sörösdoboz jellegű kiszerelésben kapható IceTea-t. A hokis srácok nagyon örültek nekünk, mert jobbak voltunk mint gondolták, feldobtuk a játékot és végre többen is voltak. Kaptam is egy ütőt, hogy jövő hétre még jobb legyen!
Estére annyi maradt hátra, hogy 1 órára beüljünk a medencékbe és elcsevegjünk néhány helyivel, de abban az állapotban már kihívás volt az angol nyelv értelmezése is… Legalább sikerült végre aludni utána!
