A tegnapi döbbenetből - mely helyi idő szerint valójában nekem ma délutáni volt - ocsúdva, nevezetesen hogy index címlapra került a lassított maratonunk (lehet, hogy lassan tényleg meg kéne váltani a világot egy blog formájában, ennyi tapasztalat birtokában:) ), folytatódik a hétvégi kalandtúra beszámolója. Meglehetősen logikus lépés lenne a 3.nap eseményeinek bemutatásra rátérni, csakhogy időközben sikerült szert tenni DC optikai feévevőeszközének képeire, és videóira. Ez utóbbiak nevezetessége a HD minőség, és mivel a youtube kegyesen megemelte az egy feltöltött videóra vonatkozó korlátokat, így most kevés szöveg mellett képes beszámolóban elevenednek meg a tegnap olvasottak, nevezetesen megmozdulnak a vörös sziklák. Apró szépséghiba, hogy így nem fér be a kép a hasábba, de ezzel együtt lehet élni. Apropó képméret: egész képernyőn is élvezhetőek a felvételek! Tovább után indián falu, vízesésben fürdés, aggodalmak tömkelege, és Fernando elcsigázott magánszáma!
Amikor kiértünk a kacskaringós kanyonból, egy kiszélesedő völgyben találtuk magunkat, ahol szinte nomád körülmények közt éltek a rezervátum indiánjai. Ellátmány csak lóháton érkezik az általunk megtett úton, bár láttunk helikopter leszállót is. Érdekes látvány, valahol a csodálkozás és a sajnálkozás közt félúton vált ki érzéseket, de lehet, hogy egyszerűen csak más…
Hosszú gyaloglásunk célállomása már a harmadszor kirakott képen ismerősen köszön vissza, de van róla egy kiváló panoráma felvételünk is.
És akkor íme a visszaút eleje, amikor is hihetetlen komoly módon számbavettük, hogy milyen bajok is érhetnek minket. Itt még vidáman teltek a méterek, lévén alig hagytunk hátra 1000-t a vízesés óta. Mellettünk a táborlakók érdeklődő és döbbent reakciója (kissé költői képzavar a mondat) annak hallatán, hogy a nap eme kellemesen késő délutánba hajló ám de még mindig perzselő szakaszában valóban fel akarunk érni a hegyre.
Néhány óra múlva kicsit alábbhagyott a jókedv, ez a felvétel úgy a 23.megállás során készült.
Majd az utolsó emelkedő előtt Fernando úgy érezte, valamit hagynia kell az utókorra, ha esetleg néhány csont mellett megtalálják a kamerát.
Legközelebb pedig már tényleg érkezik a harmadik nap krónikája!
