Az elmúlt heti csönd után a kedves látogató arra következtethetne, hogy a világon nem történt semmi, és ebben bizony olyan nagyot nem téved. Valójában azért a semmi kicsit üdítőbb lett volna, mint amivel valójában telt az idő, de hát az élet nem habos torta, így néha bizony meg is kell szolgálni a vidám pillanatokat. Kicsit konkrétabban az amerikai egészségügyi rendszer és biztosítási szisztéma tanulmányozásának szenteltem pár napot, és mindezt nem csak személyes kíváncsiságom kielégítése végett tettem. Tovább után BME-s társaim kedvéért egy angol nyelvű prezentáció mellett jöjjenek a tapasztalatok! 

Mexikó utáni héten kezdődtek a bajok, amikor is sikerült türelmetlenségünk és éhségünk okán benyomni egy kb. félig sült rablóhússzerűséget a napi barbecue keretén belül…  Az eredmény – illetve amit eredménynek hittem - görcsbe ránduló gyomor és komoly fájdalmak lettek. Mint kiderült, tévedtem, ugyanis a dolognak köze nem volt a gyomorrontáshoz. Hétvégéig megmaradtak a tünetek, majd felsorakozott a láz, a fejfájás, a szédülés, az étvágytalanság, a hányinger, a fáradtság. Vasárnap már Vasco-t hívtam, hogy mi is lenne a procedúra ha ne adj isten orvoshoz kívánnék fordulni. Itt kell egy kis kitérőt tenni a patikák működésével kapcsolatban: 

Tucsonban nem igen van klasszikus gyógyszertár. Illetve van: 15-ös polc a supermarket végében. Lehet az Fry’s, Safeway, bármi, van egy polcnyi, vagy saroknyi gyógyszer. A szabadon lévő helyeken a vitaminok, vény nélkül kapható dolgok emelhetőek le, a pult mögötti hölgy pedig a felírt dolgokat és egészségügyi berendezéseket nyújtja át. Ez eddig rendben is lenne, ha számomra nem tökéletesen ismeretlen márkák egész sora jelenne meg a polcon méla tanácstalanságba taszítva amúgy is szédülő fejem. 

Vasárnap Vasco terézanyai jóságában kiautózott a peremvidéki lakásomra egy otthoni Coldrex-nek és Neocitran-nak megfelelő készítményduóval. /Javaslatára az orvost hanyagoltuk, ugyanis vasárnap csak sürgősségi van, aminek igénybevétele három számjegyű összeg leperkálását feltételezi, és itt biza nem a 300Ft-os vizitdíjra gondolnak…/ Ez átmenetileg meg is hozta a javulást, ezzel együtt pedig az ihletet és energiát a hétfői prezentáció összecsapására. Fanatikus érdeklődők itt betekintést nyerhetnek a kész műbe… (a betegség igen csak tetten érthető). 

Miután félkómásan levezettem életem egyik legrosszabb prezentációját gyakorlatilag teljes hosszában improvizálva, már nyargaltam is a Campus Health Service központba, ami kvázi egy 3 szintes kórház kizárólag az egyetem üdvösségét szolgálván. Az alsó szinten egy elegáns pult vár egy színes, szépen berendezett, otthonos váróban. Sorszámot kell húzni, ha pedig nővért kérünk, akkor egy lapot előre ki kell tölteni a személyi adatokkal és a tünetekkel, valamint – és itt jön a lényeg – a biztosítási adatokkal: konkrétan két sorban mintegy 10 opció közül kell választani, milyen biztosítással is rendelkezünk. Én a Gateway cég áldásos tevékenységét vettem igénybe 250$ ellenében. Ez sokat ígérő módon az „egyéb” kategóriát jelentette. A papír amúgy igen hasznos, meggyorsítja az ügyintézést. 

A pulthoz hamar sorra kerültem, elcsevegtünk a biztosításomról és származásomról. Hamar kiderült, hogy jelen intézmény falai közt papírfecnim mit sem ér, így ha a nővér azt ítélné meg, hogy orvosra van szükségem, onnantól bizony egy csinos kis összeg befizetésére köteleznének. Rögvest jeleztem, hogy ettől talán eltekintenék anyagi lehetőségeimnél fogva. A kedves hölgy felajánlotta, hogy azért a nővér megnéz, és ha azt mondja baj van, akkor menjek el egy kórházba, ott érvényes a biztosításom. Ezzel ki is egyeztünk. 

30 perc után be is hívott egy kedves nővér. A várakozás igazán nem volt sok, ugyanis csurig volt a hely. Ha véletlenül egészségesen ment volna az ember, akkor is kizárom a 100%-os állapotban való távozást. Vele is átfutottuk speciális vizsgálati körülményeim peremfeltételeit, majd megnézett, és közölte, hogy nem kell izgulni. Influenza valószínűleg, mint mindenkinek, de enyhék a tünetek. Pihenjek, egyek, igyak, szedjem amit szedek, de ha rosszabb lesz akkor egy meghatározott gyógyszerre lesz szükségem. Ebben az esetben a procedúra a következő: 

1. 1. Felkeresek egy kórházat, mert orvos írhatja csak fel
2. 2. A biztosításom fedezi a költségek 80%-át, azonban az első 150$-t nem, azaz ez pénzbe került. /Magyarázat: 550$ a kezelésem, ekkor leperkálok 150$-t, majd a maradék 400-ból 320-t ők fizetnek. A legközelebbi alkalommal már nincs ez a 150$ sem./ A látogatás költsége amúgy 100$ környéke.
3. 3. Ez után az orvos 20 másodperc alatt felállítja az ismert diagnózist és felírja az ismert gyógyszert.
4. 4. Az ismert gyógyszert kiváltom a legközelebbi patikában szupermarketban 90$ ellenében. 

A végösszeg a cseppet sem kívánatos 200$ környékén állna meg, így az „otthon marad, fekszik, alszik, iszik videot néz” változatot részesítettem előnyben anyagias létem felülemelkedése és bankszámlám egyenlege okán. Ennek megfelelően jött 3 "tartalmas nap", melyek nagyjából az NST fórummal, BL meccsekkel (Viva Loki! :) Shame on you Madrid!:( ), valamint filmekkel teltek: Sopranos x rész, A dolgok állása, Szarvasvadász, Farkasok völgye, Mandzsuriai jelölt, A nagy vitázók (ismeretlen, de igen klassz Denzel Washingtonnal), Field of Dreams (HIMYM rajongóknak nem kell bemutatni:) ), How I Met, Big Bang, House és Sons of Anarchy heti epizód. 

Holnap már jó eséllyel visszatér az élet a rendes kerékvágásba, és elmondhatom, hogy az amerikai élményből a H1N1 sem hiányzott…