A mai beszámolóból igyekszem kihagyni az „ezt vettünk, azt vettünk” fogyasztói részt, és inkább arra fókuszálni, hogy miben is más az itteni élet, az itteni emberek. A tegnapi nap közösségi nap volt úgymond, melynek prózai oka az volt, hogy a Street Hockey olyannyira leépített minket, hogy az időeltolódás ki nem heverésével együtt egy egész napos punnyadásra voltunk kárhoztatva. Tovább után fekete gangszterek, mexikói dílerek, rönkhordók és világháború! 

Az eddigi legfárasztóbb napon vagyok túl, amelynek következtében a világon semmi energiám nem volt tegnap este nem hogy gépelni, de még az eseményeket felidézni sem… bár darabra nem, de időtartamra és energiabefektetésre nézve igencsak sok volt. Tovább után „garage sells”-ről, street hockeyról és Arizona Ice Tea-ről! 

Egy kis kitekintésként megosztom veletek a tegnap esti programunkat, ami nagyjából Pablo Francisco humorista munkásságának youtube-on való megtekintéséből állt. Valahogy úgy került elő a téma, hogy az európaiak jók a fociban, kanadaiak a hokiban, de miben jók a mexikóiak? – szegezte Hermannak a kérdést DC. A válasz: jól ugrunk át kerítéseket!:) 

Visszatérve, itt elég nagy sztár a csávó, én még nem hallottam róla. Kicsit sajátos, de vannak benne óriási poénok, szerintem Zsoca és Miki különösen élvezni fogja! Yosefék is nézzék azért meg az első klippet, melynek címe: Ecstasy at the Techno Club!

Oooké, check this out! Ma nagy nap volt, ugyanis hivatalosan is elkezdődött az élet. Ez nagyjából 13 óra fele következett be, és azóta megállás nélkül zajlik is. Az állkapcsom már begörcsölt a sok angoltól, mondhatnám, hogy fucking fárasztó megállás nélkül társalogni idegen nyelven egyelőre. A többiek szerencsére nyugtázták, hogy minden értenek, hogy ahhoz képest hogy nem angol az anyanyelvem, elég jó. Tovább után költözés és lakótársak! 

Ma óriási felfedezést tettem, ami elsőre bizonyára egészen bagatell csekélységnek hat majd, de a perzselő sivatagi napsütésben bearanyozta a napot. A hotel folyosón eddig nem sok figyelmet szenteltem a Getorade automatának, így a vele szemben álló gépnek sem. Ez utóbbiról kiderült, hogy egy ingyenes jégkocka adagoló! Szélsőséges esetben – némi türelemmel - ez már önmagában megoldaná az ivás problémáját, valamint a hűtőnél sokkal gyorsabb megoldást kínál, de itt nem állt meg a felfedezés folyamata! Tovább után jégkásáról, vízről, strandolásról és több mérföld sétáról lesz szó, de főleg kép! 

A Student Memorial Centerben magamhoz vettem némi táplálékot, és megcsodáltam a 2 emeletes könyvesboltot, melyben helyet kapott egy kb. itthoni Hervis-nak megfelelő méretű Wildcat shop mindenféle Arizonás cuccal a kulacstól a zászlón át a rendszámtáblán keresztül a sapkákig. Gazdagabb is lettem egy „Wildcat for life” típusú fehér baseball sapival, ami a nap erejére való tekintettel nélkülözhetetlen – egyszersmind 10%-al amerikaibbá tette a megjelenésem abban a pillanatban, ahogy felvettem. 

Jó reggelt a munkába érkezőknek és jó éjt magamnak! Aki játszott a Colin McRae Rally 3-al, az tudja, hogy mi is az a „Shakedown day”: autó hangolás, pályabejárás, stb. Nem állítom, hogy megtaláltam a tökéletes beállítást, de a fő gyorsaságikat már feltérképeztem, és rengeteg élménnyel gazdagodtam. A legfontosabb: az amerikaiak bizony minden híresztelés ellenére kedvesek és segítőkészek. A nap során egyik döbbenetből estem a másikba ezen a téren. A második tapasztalat sem kevésbé meglepő: a fogyasztás fellegvárában bizony nem is olyan egyszerű fogyasztani, bármennyire is akarunk! Tovább után jöjjön az elmúlt 24 óra rövid kivonata. 

„Welcome to Los Angeles!” mondja a hangosbemondó, miközben kopogó szemekkel 22 óra ébrenlétet követően a 4 órás várakozási időt némi gépeléssel próbálom elütni. Szinte hihetetlen, már 1,5 óra is eltelt azzal, hogy az elképesztő méretű épületegyüttes közt bojongok eleget téve a különböző biztonsági ellenőrzéseknek, de még mindig csak egy hang van a fejemben: „Los Angeles ember! Los Angelesben vagy! Nem a TV-ben látod, nem az újságban, nem Vic Mackey üt rajta a szomszédos gyártelepen, hanem te vagy itt: Los Angeles!” De lássuk mit is kellett eddig kiállni életem leghosszabb napján (22 óra napsütésben)! 

Alig van vissza 15 óra az indulásig, és mire végére érek a gépelésnek valószínűleg még kevesebb lesz – illetve egészen bizonyosan -, de még megosztom veletek feszültség levezetés gyanánt, hogy mit is kell tudni dióhéjban a University of Arizona-ról. Tovább után tehát UoA bemutató! 

Most, hogy már van némi képünk a városról - legalább dióhéjban -, a fokozatos közelítés elvét szem előtt tartva tovább közelítünk, és lemegyünk egészen az épületek szintjéig: következzenek a szálláshelyek, az egyetemi blokk és némi illusztráció azon tézishez, miszerint a Google Street View és a Google Maps az internet legzseniálisabb találmányai közé tartoznak. Tovább után képek, linkek és interaktív ablakok! 

Tegnap kaphattunk egy extrém felületes képet Arizona államról, melynek során igyekeztünk a lélegzetelállító képekre helyezni a hangsúlyt. Ma egy kicsit tekerünk a zoom-on és közelebb repülünk a felszínhez – gondosan ügyelve a Davis-Monthan Air Force Base radarjaira -, azaz lássuk, mit is hívunk majd ezen az oldalon az „én városomnak”. 

Ha Arizona, akkor… akkor… hát jobbára semmi, majd egy bátortalan „Vegas?”  hangzik el (ezt pedig már az előző postban megtárgyaltuk), míg végül kicsit puskázva rávágjuk, hogy „jaaa persze, Phoenix!” Ez utóbbi állítás már megállja helyét, de ezeken a hasábokon bizony kategorikusan el kell határolódnunk ettől az állásponttól. Még nem tudom mennyire divat rivalizálni az álam másik nagyvárosával, de egy biztos: a University of Arizona bizony fő riválisaként tekint a Phoenixben székelő ASU-ra, az ellenük vívandó meccsek az év rangadói (november 28, idén sajnos idegenben:( ). Ennek megfelelően tehát számunkra a továbbiakban ha Arizona, akkor Tucson!

Ha az USA-ba utazásról van szó, vagy egy jellemző helyet próbálunk magunk elé képzelni, akkor az valahol New Yorknál kezdődik, L.A.-nél végződik, és közbe még beékelődik pár olyan kép, mint a Golden Gate Bridge, a Capitolium, a Fehér Ház, és még néhány városi elem. Továbbá igen fontos, hogy figyeljük meg: az elképzelt képeken mindig ott hullámzik valamelyik óceán. Esetemben erről szó sincs, lakhelyem ugyanis a napsütötte, eső nem áztatta, tenger nem mosta Arizona állam lesz. Jöjjön némi ismertető eme első látásra isten háta mögötti – már bizonyára előttetek is van a kép amint a port kavaró szélben egy ördögszekér átpattog a leszakadt zsalujú kollégium udvarán -, valójában azonban a laikus által is egész jól ismert helyről. 

Hogy milyen az európai kontinens, azt már kenjük-vágjuk, amióta szabadon rohangálhatunk a határokon hála a kék alapon arany csillagos matricának az autó rendszámtábláján és annak, hogy az adott esztendő már bizony nem 1-essel kezdődik régóta. 

Görög gyros? Francia riviéra? Római vakáció? Spanyol bikaviadal? Ibizai techno party? Német sörfesztivál? Svéd húsgombóc? Vagy ott voltál, vagy ott leszel, vagy a haverod ott volt, vagy a TV-n láttad, vagy valaki mesélte, de magadénak érzed, mert itt van a kontinensen. Náluk is a hétfő a hét első napja, nagyjából ugyanaz a kaja, ugyanazok a fő vallási ünnepek, ugyanúgy nem a télapó hozza a karácsonyi ajándékot, és ugyanúgy a foci körül forog minden ha szóba kerül a sport szó, ugyanúgy az út jobb oldalán közlekedünk és bizony nem 1760 a váltószám két hosszegység közt, hanem megátalkodott módon 10! 

Csalóka cím, mert aki ide téved, az első körben pontosan tudni fogja, hogy miért jön, és mit vár, éppen emiatt a „téved” szó használata is teljes mértékben helytelen. 2 év blogos tapasztalat (Floorball, foci, rock’n’roll) után számítani kell azonban az első pionírok után beeső járulékos olvasókra is, mert milyen kishitűség lenne úgy belevágni egy hasonló vállalkozásba, hogy még abban sem bízok, hogy idegenek olvassák majd az oldalt. A határ mindig a csillagos ég, vagy legalábbis az index hasábjai. 

Elsőként tehát üdv minden csapattársnak (látod Mazz, csak nem hiába nyaggattál, most majd megtudhatod élő egyenesben, hogy milyen is egy medencésbuli az örök sunshine világában), ex-lakótársnak, sporttársnak és FFR olvasónak (akik úgy érzik, hogy ha a téma változik is, a stílus miatt mégis érdemes hűnek maradni a szerzőhöz) valamint minden otthoni ismerősnek!